PROFILPELAJAR.COM

A teista sátánizmus olyan vallási csoportok gyűjtőfogalma, amelyek a Sátánt létező istenségnek, természetfeletti entitásnak vagy szellemi lénynek tekintik, amely méltó az imádatra és a hozzá való könyörgésre.^[1] A legtöbb teista sátánista közösség viszonylag új ideológiákat képvisel, amelyek nagy része független az ábrahámi vallásoktól.^[2]

Vallásuk alapja lehet a gnoszticizmus, a hermetizmus, az újpogányság, a balkéz ösvény, a fekete mágia, a szertartásmágia, a crowley-mágia, a nyugati ezoterika és az okkultista hagyományok keveréke. A teista sátánizmus egyik fő jellemzője a mágia különféle típusainak használata.^[2]

A pentagramma, a Baphomet mellett, a sátánizmus legismertebb szimbóluma.^[3]

Irányzatai

Két fő irányzata a klasszikus és modern teista sátánizmus.

Klasszikus teista sátánizmus

Az egyik csoport, mely a teista sátánizmus ághoz tartozik, az "anti-keresztények" csoportja, ők képviselik többnyire a keresztény mitológiára épülő ördögimádatot, avagy sátánimádatot. Ezen vallás követői a bibliai Sátánt imádják, mint Isten ellentétét és ellenfelét.

Modern teista sátánizmus

Modern teista sátánizmushoz tartozó csoportok nem ismerik el a Bibliában szereplő Sátán karakterét.^[4] Hitük a pogány és Babílóni vallásokban gyökeredzik. Néhány, a teista sátánizmushoz tartozó csoport, Sátánt emberszerű, de emberfeletti erőkkel rendelkező lényként képzeli el.^[5]

Megint más csoportok az ősi istenségekkel, például Luciferrel, Enkivel vagy Melek Ta’us-sal hozzák kapcsolatba Sátánt.^[5] A spirituális sátánisták (akik többnyire a luciferi alakot, a fény hozóját) az önmegismerés és meditáció útjait választják, és azt vallják, hogy nincs közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, így a keresztény értelemben vett sátánimádáshoz (ld. klasszikus teista sátánizmus) sem.^[4]

Története

Kezdetei

A keresztény mitológiára épülő sátánizmus az ókor végén, majd a középkorban kezdett kibontakozni (→ luciferiánusok).

Azokat is az ördögimádó vagy sátánimádó jelzőkkel illették, akik nem tértek az igaz hitre, inkább őseik pogány hitét gyakorolták.

Középkor

Főleg a középkor idején élte "fénykorát", a keresztény egyházi propaganda erősen hirdette a sátánimádás terjedését. Az Inkvizíció volt az az egyházi hivatal, mely felvállalta a sátánizmus elleni harcot. Az egyház minden, az okkulttal foglalkozó egyént a Sátán hívének minősített, és halállal, általában máglyahalállal büntetett. Kevés feljegyzés létezik valódi ördögimádó szektákról, Európában szervezett szinten valószínűleg nem működött ilyen a középkor idején. A sátánimádónak minősített egyének többsége pogány volt, az Ősi Isteneket és nem a keresztény ördögöket imádta.

Újkor

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Modern kor

A modern korban a klasszikus sátánimádás újra feléledt. Ez egyrészt köszönhető a liberalizmus terjedésének illetve egyes okkultista gondolkodóknak (mint Aleister Crowley). A modern kori sátánimádást általában a black metal-lal és death metal-lal hozzák kapcsolatba. E két zenei műfaj képviselői közt akad, melyek dalszövegeikben sátánimádásra buzdítanak, vagy ahhoz kötődő a mondandójuk (például a Morbid Angel). Főleg a fiatalok körében divatos, kisebb-nagyobb csoportok mindenhol előfordulnak, de szervezett és hivatalos szinten egyelőre nem létezik. Gyakran összetévesztik a modern sátánimádatot a modern ateista sátánizmussal (ld. LaVey-i sátánizmus), de fontos megjegyezni, hogy a kettő jelentősen különbözik. Ugyanez a helyzet áll fenn a teista sátánizmus többi ágával szemben is (ld. Lucifer Egyháza), melyekkel vannak közös vonásai, de különbségek is felfedezhetők.

Jegyzetek

↑ Lewis, James R. (2001. július 31.). „Who Serves Satan? A Demographic and Ideological Profile”. Marburg Journal of Religion 6 (2), 1–25. o, Kiadó: University of Marburg. DOI:10.17192/mjr.2001.6.3748. ISSN 1612-2941. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
↑ ^a ^b The Religious Movements Homepage Project – Satanism: An Introduction. virginia.edu . University of Virginia, 2006 [2006. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020)
↑ Petersen, Jesper Aagaard (2005). "Modern Satanism: Dark Doctrines and Black Flames". In Lewis, James R.; Petersen, Jesper Aagaard (eds.). Controversial New Religions. New York City: Oxford University Press. pp. 423–458. doi:10.1093/019515682X.003.0019. ISBN 0-19-515682-X
↑ ^a ^b Spiritual Sataism. Joy of Satan Ministries. [2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 22.)
↑ ^a ^b Satan. Joy of Satan Ministries. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 22.)