A Tauriai-palota vagy Tavricseszkij-palota (Oroszul: Таврический дворец, Tavricseszkij dvorec) egy neoklasszicista stílusban épült palota Szentpéterváron. Az idők során több funkciót is betöltött, történelmi személyek rezidenciája, országgyűlések helyszíne, kormányépület, pártakadémia és a lovas őrezred (Конный лейб-гвардии полк) központja is volt.[1]
Fekvése és megközelítése
A palota Szentpétervár központi kerületében, a Néva bal partján, a Spalernaja utca 47. szám alatt található. Délről a Tauriai kert (illetve azon túl a Kirocsnaja utca), keletről a Tavricseszkaja utca, nyugatról pedig a Patyomkinszkaja utca határolja.
A palota négy fő helyiségből áll: dómterem, nagy galéria (vagy Katalin-terem), előcsarnok és télikert. Építésekor a nagy galéria a legtágasabb palotahelyiség volt az orosz fővárosban: hossza 74,5 m, szélessége pedig 14,9 m. A télikert ritka növényfajoknak adott otthont.[1]
A palota kezdetben a Lovasőrség palotája (Конногвардейским дом) néven volt ismert, mivel a cári lovas testőrség területén állt, mely ezred tagja volt Patyomkin is. Mai nevét Nagy Katalin cárnő adta Patyomkin halála után, mivel annak jelentős szerepe volt a Krím-félsziget (ókori nevén Taurica) 1783-as Oroszországhoz való visszacsatolásában, ezért megkapta a tauriai herceg címet.[2][1]Mojszej Urickij, a pétervári Cseka vezetőjének 1918-as meggyilkolása után a palotát Urickij-palotára keresztelték át, azonban ez nem ragadt meg a köztudatban és a történeti név maradt használatban.[1]
A Krím-félsziget ügyeivel elfoglalt Patyomkin csak keveset tartózkodott a palotában, élete utolsó évében azonban bálokat és fogadásokat adott pétervári rezidenciájában. Az 1791. április 28-i bálról feljegyezték, hogy az fényűzőbb volt minden addigi oroszországi estélynél, melyre a cárnő mellett háromezer vendég volt hivatalos. A herceg a palota ajtajában állva, gyémántos aranygombokkal díszített, skarlátvörös frakkban várta az uralkodónőt. Katalin előtt 24 pár táncolt, majd a házigazda körbevezette vendégeit. Az egyes helyiségekben költők olvastak fel verseket, kórusok énekeltek, illetve egy francia komédia került bemutatásra.[3]
Patyomkin 1791-es halála után Fjodor Grigorjevics Volkov vezényletével felújították az épületet. Ekkor az építész tervei alapján egy templommá alakították a nagy csarnokot, egy portikuszt csatoltak a főbejárathoz és a koncerttermet színházzá alakították. A palota bejáratát egy csatorna kötötte össze a Névával, így a kisebb hajók kiköthettek az épület előtt.
I. Pál cár idején újra átépítették a palotát, a lovasőrség rendezkedett be benne, egyes szobákat barakkokká alakítottak, a télikertben pedig istállókat létesítettek.[1]
20. század
1906-ban a palota az orosz törvényhozás, az Állami Duma székhelye lett.
Az októberi forradalom után az ideiglenes kormány és a Petrográdi Szovjet székhelye lett az épület.
1918. január 19-én az Összoroszországi Alkotmányozó Gyűlés az első és utolsó ülését tartotta a palotában.[4] Ugyanazon év májusában a bolsevikok itt tartották 7. kongresszusukat.
A palota jelenleg a FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlésének ad otthont.[1]
Egyéb
A palota és kertje madártávlatbólA Tauriai Venus
A palotáról kapta nevét a jelenleg az Ermitázsban kiállított Tauriai Venus. Ez volt az első ókori szobor, amely Oroszországba került. A szobrot 1718-ban ajándékozta XI. Kelemen pápa I. Péter cárnak, a Vatikán és Oroszország diplomáciai kapcsolatainak kezdetén. Az alkotás két évvel később érkezett Rómából Szentpétervárra, ahol a 19. század közepéig a Tauriai-palotában került elhelyezésre.[5]
A palotában működik az Orosz Parlamenttörténeti Múzeum is.[6]
Az épület mellett áll a „Virágok” (Цветы) kiállítócsarnok.[7]
Orgona
A Tauriai-palota orgonáját 2011-ben avatták fel, készítője Gerhard Grenzing orgonakészítő mester volt. A hangszer 23 regiszterrel, két manuállal és pedállal, illetve mechanikus traktúrával rendelkezik.[8][9]
Az orgona beosztása:
I Grand'Orgue C–a3
1.
Bourdon
16′
2.
Montre
8′
3.
Flûte à cheminée
8′
4.
Prestant
4′
5.
Flûte ouverte
4′
6.
Quarte
2′
7.
Cornet V
8.
Plein-Jeu IV
9.
Trompette
8′
Tremblant
II Positif C–a3
10.
Bourdon
8′
11.
Salicional (tw. aus Nr. 10)
8′
12.
Prestant
4′
13.
Flûte Douce
4′
14.
Nazard
2+2⁄3′
15.
Doublette
2′
16.
Tierce
1+3⁄5′
17.
Larigot
1+1⁄3′
18.
Cromorne
8′
Tremblant
II Pedale C–f1
19.
Soubasse
16′
20.
Flûte
8′
21.
Flûte
4′
22.
Basson (tw. aus Nr. 23)
16′
23.
Trompette
8′
Kopulák: II/I, I/P, II/P
Galéria
Az Állami Duma tanácsterme 1906 és 1917 között
A palota az orosz munkás- és katonai bizottság ülése idején 1917 márciusában
.jpg)
.jpg)
.jpg)
