Ħal TarxienMálta egyik helyi tanácsa és községe az ország központi részén. Lakossága 7608 fő. A település neve talán a tirix szóból származik, amely nagy követ jelent.
Története
A település első emlékei a viszonylag jó állapotban fennmaradt megalitikus templomok, amelyeknek építési fázisát Tarxienről nevezték el. Az első kb. Kr. e. 3100 körül épült.
A terület nagyrészt lakott maradt egészen napjainkig. Az Angyali üdvözlet-kápolnát 1592. május 23-án emelték plébánia rangjára. Brichelot és Bremond 1718-as térképén C(asal) Tarsien néven szerepel.
A 20. században több község vált függetlenné tőle: 1910-ben Raħal Ġdid, 1965-ben Fgura, 1969-ben pedig Santa Luċija is önálló egyházközség lett. 1994 óta Málta egyik helyi tanácsa.
Tarxien ma
A forró nyári hónapokban sokan mennek hosszabb-rövidebb időre a tengerpartra, így előfordul, hogy a város lakossága a kétharmadára csökken.
Önkormányzata
Tarxient héttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hetedik tanács 2013 márciusában lépett hivatalba, 5 munkáspárti és 2 nemzeti párti képviselőből áll.[3]
A város határában feltárt újkőkorszaki romok az egyik legkomplexebb templom maradványai. A nagy templomkomplexum Kr. e. 3100 és 2500 között épült. A templomépítés egy második, fejlettebb szakaszához tartoznak, amelyet ezekről a templomokról neveztek el Tarxien-szakasznak.
A három templom jó állapotban maradt fenn, az alaprajz zavarosságát mindössze az okozza, hogy az utolsó, harmadik templomot a két korábbi közé építették, mindkettőbe belevágva. A két régebbi templom a hagyományos 5 ívzáródásos alaprajzzal rendelkezik, a harmadik azonban 6 ívzáródásos (3-3 apszis mindkét oldalon), a végében pedig csak egy oltár áll. A keleti oldalon egy negyedik templom alapjait is felfedezték, ennek azonban csak két oldalsó apszisát sikerült feltárni, a többi a környező épületek alatt van.
A templomokból (amelyek mind közül a leggazdagabban díszítettek) a falakon kívül finoman kimunkált cserepek, szobrok - köztük az istenanya hatalmas szobortöredéke - kerültek elő, a falakat frízek, reliefek díszítik, leggyakoribbak az állatalakok és spirális motívumok. A mozdítható töredékeket ma a vallettai Régészeti Múzeumban őrzik, az istenanya szobrának másolata azonban a helyén áll.
A templomokat 1914-ben fedezte fel egy helyi földműves. A közeli Hipogeum felfedezése után kihívta a Régészeti Múzeum igazgatóját, Sir Temistochles Zammitot, aki az első ásatásokat lefolytatta. Az újabb ásatásokra és helyreállítási munkákra azonban egészen 1956-ig kellett várni. A templomok 1992 óta az UNESCOMálta megalitikus templomaivilágörökségi helyszínének részét képezik. 2010-ben megkezdődik a templomok karbantartása, amelynek keretében sátortetőt építenek a templomok fölé, hogy a naptól és az esőtől megóvja.[4]
↑„Tarxien temples shelter go-ahead”, Times of Malta, 2010. szeptember 23.. [2010. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.) (angol nyelvű)
↑A középkorban Notabile és Castello a mare kivételével nem volt őrzött hely a szigeten, ezért a helyiek közül sok férfi csatlakozott a milíciához, hogy áprilistól októberig őrizzék a sziget partjait.
Források
Local Councils: Tarxien (máltai és angol nyelven). Department for Local Government. [2010. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 12.)