PROFILPELAJAR.COM

	Velence és lagúnája
	Világörökség
	Sóhajok hídja
	Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve	1987
	Elhelyezkedése
	Sóhajok hídja Pozíció Velence (Olaszország) térképén
	é. sz. 45° 26′ 03″, k. h. 12° 20′ 27″45.434056°N 12.340861°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 03″, k. h. 12° 20′ 27″45.434056°N 12.340861°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sóhajok hídja témájú médiaállományokat.

A Sóhajok hídja (olaszul Ponte dei Sospiri) Velence egyik leghíresebb hídja. A Dózse-palotát (Palazzo Ducale) és a börtönt (Prigione) összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át 8 méter hosszan. A palota Magistrato alle Leggi terméből vezet az út a híd irányába. A Ponte della Paglia nevű kis hídról – amint azt a mellékelt kép is mutatja – remek kilátás nyílik a Sóhajok hídjára.

Története

Az isztriai kőből készült hidat Marino Grimani dózse parancsára Antonio Contin mester építette 1600-ban (más források szerint a nagybátyja, Antonio da Ponte vezette a munkálatokat, amelyek 1597-ben fejeződtek be^[1]). Oszlopokkal tagolt homlokzatát tekervényes, kacskaringós motívumok díszítik, az ívnyílás felett négy-négy szoborfej sorakozik.

A híd romantikus elnevezése Lord Byrontól származik. A név átment a köztudatba is azzal a népetimológiai magyarázattal, hogy a Dózse-palotában ítélkező bíróságról a börtönbe átkísért emberek sóhaja volt hallható a hídon. A hídhoz fűződő sok rémtörténet elterjedése a költőnek, illetve több romantikus írónak, köztük Victor Hugónak köszönhető. Velence igazságszolgáltatása a kor szörnyű börtönviszonyaihoz képest még humánus is volt; 1660-ban pl. a világon először itt szüntették meg a kínzásokat.

Jegyzetek

↑ LaFontaine 1995. 17.

Források

Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
Wolfgang Thoma: Velence (Polyglott útikönyvek, Pegazus Rt., 1990)
Alta Macadam: Velence (Kék útikönyvek, Corvina, 1994)
Velence (Velencei kiadás magyarul)
Venedig (Storti Edizioni, Mestre, 1993)
Bruce LaFontaine, Bridges of the World, Courier Dover, 1995
Letizia Gianni, Venezia, Touring Club Italiano, 1985, 278. o.