Gyergyótölgyesen, Ditrón és Csíkszeredában tanított magyar nyelv és irodalmat, a Gyergyószentmiklósi körzetben és 1968 és 1984 között a Hargita kerületben. Szakfelügyelő is volt. 1990 és 2000 között a NyIT Egyesület igazgatósági tagja és a NyITLapok folyóirat szerkesztője volt (1990–1996). 1991-ben a Bolyai Nyári Akadémia szervezője volt a magyar nyelv és irodalom tanulmányi és irodalmi versenynek határon túli középiskolások számára. Az 1989-es változás után újraalakul a magyar tannyelvű 1-es számú Általános Iskola, amelynek igazgató lesz, és vezetésével 1990. március 14-én az iskola felveszi a Petőfi Sándor Általános Iskola nevet.[1]
2000. november 1-je óta nyugdíjasként Csíkszeredában élt. Könyveket és cikkeket publikált a Hargita, a Hargita Népe, a Csodaceruza, a Tanügyi Újság, a Közoktatás című újságokban. Közreműködött a magyar nyelv és irodalom tanítását célzó középiskolai tanterv kidolgozásában, amelyet 1998-ban publikáltak a Korunk magazinban.
Anyanyelvén, a magyaron kívül magas szinten tudott kommunikálni eszperantó és román nyelven, angolul, németül, franciául középhaladó szinten, olaszul és oroszul is tudott írni-olvasni.
Családja
Fia Sándor Levente reklámgrafikus (1963), lánya Sándor Anikó pszichológus (1972 k.).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sándor Dénes című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}