Elemi iskoláit Sopronban, a gimnáziumot Szombathelyen, majd jogi tanulmányait Pesten végezte. 1869-ben Vas vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezték ki. 1871. december 19-én a szombathelyi járás szolgabírája lett. 1877. december 19-én Vas vármegye alispánjává választották; az alispánsága idején készítette elő a szombathelyi lovassági ezred laktanyaépítését. Több helyi érdekű vasút létesítését Tisza Kálmán alatt 1879-ben egybehívott közigazgatási szaktanácskozásban ugyancsak jelen volt. 1885-ben miniszteri tanácsosi címmel ruházták fel, és a községi főosztály élére került. 1893. október 3-án lemondott alispáni tisztségéről belügyminisztériumi osztálytanácsossá történt kinevezés miatt. Ott előbb a vármegyei, majd a közjogi osztályt vezette. 1893-ban valóságos miniszteri tanácsos, majd államtitkár, valóságos belső titkos tanácsos lett.[4]
Feleségül vette a római katolikus nemesi származású csengeri Háczky család sarját csengeri Háczky Ilona Mária Erzsébet (*Uraiújfalu, 1860. január 18.–†Budapest, 1928. november 3.) kisasszonyt,[6] akinek a szülei csengeri Háczky Kálmán (1828–1904), 1848-as honvéd főhadnagy, országgyűlési képviselő, a "Zala Megyei Gazdasági Egyesület" elnöke 1882 és 1898 között, Zala vármegyei közigazgatási bizottság tagja, földbirtokos, és nagyalásonyi Barcza Anna (1836–1878) voltak. A menyasszony apai nagyszülei csengeri Háczky Ferenc (1783–1861), több megye táblabírája, földbirtokos, és forintosházi Forintos Erzsébet (1793–1834) voltak; az anyai nagyszülei nagyalásonyi Barcza Kristóf (1813–1884), földbirtokos,[7] és alsószelestei Szelestey Julianna (1816–1845) voltak. A házasságukból született: