PROFILPELAJAR.COM

	Székely Magda
	A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike; Csigó László felvétele
	Élete
Született	1936. július 28.; Budapest
Elhunyt	2007. április 30. (70 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Szülei	Székely Oszkár; Bergida Lenke
Házastársa	Mezei András (1964–2007)
	Pályafutása
Első műve	Kőtábla (versek, 1962)
Kitüntetései	Kossuth-díj (2005)
Irodalmi díjai	Füst Milán-díj (1977); József Attila-díj (1984); Déry Tibor-díj (1997); Salvatore Quasimodo-emlékdíj (2002); Kossuth-díj (2005)

Székely Magda (Budapest, 1936. július 28. – Budapest, 2007. április 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.

Életpályája

Székely Magda Budapesten született asszimilált zsidó családban; szülei: Székely Oszkár és Bergida Lenke volt. Nyolcéves volt (1944), amikor édesanyját – a kislány szeme láttára – elhurcolták a nyilasok. A gyerek egy katolikus zárdában húzódhatott meg Karig Sára jóvoltából, de az inkább volt egy javító-nevelő intézet, ahol az apácák ugyan antiszemiták voltak – és ezt minden pillanatban érzékeltették is vele –, de a hitük nem engedte, hogy a gyerekeket hagyják elhurcolni és ezért az életüket kockáztatták. Később sváb parasztoknál élte túl a második világháborút.

1955-1959 között elvégezte az ELTE BTK magyar-bolgár szakát. 1959-1969 között a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője volt. 1969-1991 között az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1991-től a Belvárosi Könyvkiadó munkatársa volt.

Munkássága

Ritkán és keveset publikált. Első verseskötete, a Kőtábla 1962-ben látott napvilágot; a második (Átváltozás) 1975-ben. Közben férjhez ment Mezei András költőhöz, fiút szült, majd magára maradt a gyerekkel, bár Mezei Andrással halálig tartó kapcsolata megmaradt, hiszen szellemileg és költészetükben egyek voltak. Később közölt még két válogatott verseskötetet, az utolsó években pedig többször is kiadta Régi és új verseit, hiánytalan költői életművét. 1994-ben megjelent Éden című könyvében – mely formájában kérdés felelet Mezei Andrással – a háború témáját járta körül.

Összesen mintegy kétszáz oldalt őriz-mutat fel újra és újra. „Költészete nem valamiféle ószövetségi belügy vagy felekezeti panaszgyűjtemény. Egyetemes vonatkozásai, önlegyőzésen alapuló humanitása, túlzó és tartós lényeglátása folytán mindannyiunkhoz szól, szüntelenül szól, a művészet oldozó erejével szól.” – írta Báthori Csaba.^[1] Életének utolsó két évtizedében visszavonultan élt a Nagybányai úti lakásban. 2007. április 30-án halt meg.

Magánélete

1964-ben házasságot kötött Mezei András íróval. Egy fiuk született: Gábor (1964).

Művei

1962 Kőtábla (versek)
1967 Házunk körül (Gaál Évával, verses képeskönyv)
1975 Átváltozások (versek)
1979 Ítélet (válogatott versek)
1984 Kőre követ (versek)
1992 Összegyűjtött versek (versek)
1993 Csak a fehér hamu pihéz (versek)
1994 Éden. Beszélgetőtárs Mezei András
1996 A testen túl (Régi és új versek)
2000 Székely Magda összes verse (versek) [1] Archiválva 2009. március 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
2007 Régi és új versek (versek)
Christine Koschel–Székely Magda: Gedichte zweisprachig – versek két nyelven; Kortina, Wien–Bp., 2007 (Dichterpaare, 2. + CD)

Műfordításai

Holan: Szavak barlangja (1972)
Robert Graves: Az aranygyapjú (Róna Ilonával, 1976)
P. L. Travers: A csudálatos Mary kinyitja az ajtót (Borbás Máriával, regény, 1977)
S. Delblanc: Heréltek (regény, 1981)
I. Uyaroglu: Kicsike busz minden gyerek (gyermekversek, 1984)
Th. Fontane: Hajó Koppenhága felől (Kászonyi Ágotával, regény, 1984)
B. Dimitrova: Időtöröttek (Szondi Györggyel, Turcsány Péterrel, válogatott versek, 1991)
P. L. Travers: A csudálatos Mary kinyitja az ajtót (Borbás Máriával, 1997)