Stílusát a régi orosz ikonfestő hagyományok, a bizánci elemek és a nyugat-európai festészet stíluselemeinek ötvözése jellemzi. Nagy előrelépés, újítás volt ez a 17. századiOrosz Birodalomban. Az ikonok arcképfestészete kissé közeledett a valóságos portréfestészethez. Usakov tanítványai is lelkesedtek ehhez az élethez közelebbi festési módhoz. Egyházi és világi körökben talált Usakov megértésre és erős ellenérzésekre is. Végül az ő útja győzött, lényegében ő lett az első orosz portréfestő. Az orosz rézkarc- és rézmetszetkészítés kezdete is az ő tevékenységéhez kötődik.
Fjodor Zubov (1615—1689) miniatúrák, ikonok festője és rézmetsző volt Usakov legközvetlenebb munkatársa, Usakov halála után ő lett az utódja, a továbbiakban ő szervezte az egyházi építkezéseket és a templomok díszítését. Usakov ikonfestő és iskolájának[7] tevékenysége szervesen kapcsolódott Nyikon moszkvai pátriárka (1652-1666) egyházi reformjaihoz. Nyikon pátriárka 1666-os lemondatása után is zavartalanul működött Usakov, mert élvezte Alekszej orosz cár és utódainak kegyét.
Kifejezett arcképei a szentekről mintegy azt érzékeltetik, hogy ezeket nem is emberi kéz festette, ennek a kifejezéséhez nagy mesterségbeli tudás kellett, ennek egyik reprezentatív darabja A Megváltó arcképe 1658-ból.