Kutatási területe az újkori építészet és a képzőművészet története volt.
Életpályája
Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Debreceni Református Kollégiumban és a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Egyetemi tanulmányait 1945–1947 között a Debreceni Tudományegyetem filozófia-pedagógia-esztétika szakán kezdte, ahol Karácsony Sándor tanítványa és demonstrátora volt, majd pályát váltott, és a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát 1951-ben. 1951-től az Építészettörténeti és Elméleti Intézet munkatársa, 1977-től docense, 1990-től egyetemi tanára, 1993-ig igazgatóhelyettes és az építészettörténeti osztály vezetője volt, 1998-ban nyugdíjazták. Az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának tagja, az Építész Mesteriskola tanára és az Építész Mester Egylet elnöke volt. A Magyar Művészeti Akadémia 1992-ben a tagjává választotta.
Építészettörténet az építőiparitechnikumok 3-4. oszt. számára, 1-2.; átdolg. Détshy Mihály, ill. Kathi Imre, Szentkirályi Zoltán, Dörflinger Ede; Műszaki, Bp., 1956
Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben. (Munkatársak, a rajzokat Balázs Éva és Szentkirályi Zoltán készítette. 1959)
Szentkirályi Zoltán–Détshy Mihály: Az építészet rövid története; ill. Kathi Imre, Szentkirályi Zoltán, térképrajz Dörflinger Ede; 2. jav. kiad.; Műszaki, Bp., 1959
Pogány Frigyes Balázs Évával és Szentkirályi Zoltánnal: Terek és utcák művészete (1960)
Pogány Frigyes–Szentkirályi Zoltán–B. Szücs Margit: Újkori építészettörténet. A feudális társadalmak építészete. Renaissance építészet; Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem–Tankönyvkiadó, Bp., 1962
Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben; munkatárs Balázs Éva, Szentkirályi Zoltán; 2. jav., bőv. kiad.; Műszaki, Bp., 1965