a Canso-szoros a Breton-foki-sziget és Új-Skócia között (1385 m széles és 60 m mély). 1955-ben egy töltést és rajta utat építettek a szoroson át, így itt a vízforgalom megszűnt.
Partvonalát és fenékdomborzatát döntően a pleisztocén időszaki erózió alakította ki; zömmel a Labrador-jégpajzs. Nagyobb szigetei:
Vizét főleg a Szent Lőrinc-folyó táplálja. Aljzatán ma is megtalálható a folyó jégkorszakbeli medre, az 1400 km hosszú Szent Lőrinc-sefvölgy(Laurentiai-csatorna). Ez akkor alakult ki, amikor a legutóbbi eljegesedés idején a tenger szintje 115–120 méterrel alacsonyabb volt, tehát a Szent Lőrinc-öböl nagy része szárazföld volt.
Vizének felszíni hőmérséklete nyáron +10°C körül van; télen 0°C alá süllyed. Zárt jellege miatt az árapály szintkülönbsége nem éri el a 2 m-t. Az alapvetően édesvízi utánpótlásnak köszönhetően a víz sótartalma csekély.
Gazdasági földrajza, közlekedése
Kanada fő tengeri kijárata; rajta át halad az ország legfontosabb szállítási útvonala. Fő kikötői:
16–17. századi baszk táborhelyek az öböl partvidékén
Az öblöt hivatalosan a francia Jacques Cartier fedezte fel 1534-ben. Partvidékét a helybeliek falu, település jelentésű kifejezése után „a kanadák országának” nevezte el; ebből kapta a nevét Kanada.[1] Ekkoriban baszk halászok, bálnavadászok is rendszeresen látogatták Új-Fundlandot és az öblöt. Táborhelyeik maradványait több tucat helyen ásták ki a régészek.[forrás?]
A Breton-foki-sziget északkeleti csücskénél fekvő Szent Pál-szigetet „az öböl temetőjének” is nevezik, mert errefelé sok hajó futott zátonyra.
Partvidékén több nemzeti parkot hoztak létre.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gulf of Saint Lawrence című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
