Szent János-templom (Riga)

Szent János-templom
Rīgas Svētā Jāņa baznīca
lett nemzeti építészeti emlék
Vallásevangélikus kereszténység
Építési adatok
Építése13. század
Stílusgótika
Alapadatok
Építőanyagtégla
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító852
KritériumokI, II
Felvétel éve1997
Elérhetőség
TelepülésRiga
Elhelyezkedése
Szent János-templom (Lettország)
Szent János-templom
Szent János-templom
Pozíció Lettország térképén
é. sz. 56° 56′ 51″, k. h. 24° 06′ 39″56.947500°N 24.110800°EKoordináták: é. sz. 56° 56′ 51″, k. h. 24° 06′ 39″56.947500°N 24.110800°E
Térkép
A Szent János-templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent János-templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Szent János-templom (lettül: Rīgas Svētā Jāņa baznīca) evangélikus templom Lettország fővárosában, Rigában. A Lettországi Evangélikus Egyházhoz tartozik. Az épület az Óváros részeként a Világörökség része.[1]

Története és jellemzői

Nicolaus Mollinus nyomdájából került ki a „Rigai panoráma“ kép 1612-ben. A jobb oldali, alacsony szélső templom a kép közepén a korabeli Szent János-templom.

Az első templomépítés pontos éve nem ismert, de a legtöbben a Szent János-templomot tekintik Riga legrégebbi templomának. 1234. szeptember 8-án Nicholas von Nauen rigai püspök,[2][3] eleget téve Modenai Vilmos[4] pápai legátus kérésének, a domonkos szerzetesek rendelkezésére bocsátotta a rīdziņai kővárat a hozzá tartozó telkekkel, létrehozva ezzel a rend misszióját Rigában, az alapító Albert püspök várában.[5] A dominikánusok 1234-ben a vár kápolnáját Szent János-templom néven szentelték fel, Keresztelő János és János apostol tiszteletére. Az első Szent János-templom vélhetően 1234 és 1297 között épült fel, mivel a templom első okleveles említése 1297-ből származik: a feljegyzések szerint abban az évben ebből a templomból tüzeltek a rend tagjai a várra. A domonkosok 1330. augusztus 3-án szerezték meg a teljes püspöki udvart, amikor Riga városa a kolostortemető és a Szent György-kastély közötti területet hat márkáért eladta a kolostornak, és a teljes terület immár örökös birtokként kiterjedt a Szent György-udvarra. A terület megvásárlása után a domonkosok megkezdték a Szent János-templom bővítését és a kolostorépületek építését, amely szakaszosan folytatódott a 14. század végéig. A 15. század végén az eredeti templom a Német Lovagrend és Riga városa közötti harcok során elpusztult.[6]

1491. március 30-án a rigai városi tanács elrendelte a Szent János-templom újjáépítését, mivel az épületet az 1457-es tűzvész és a háború súlyosan megrongálta. A 15-16. század fordulóján csak a kórus felső részét építették át, a külső falakat 19 méter magasra emelve, míg az alsó rész a főkapuval a 14. századból származik. A falakon belül a határvonal a boltozatok talapzatáig, a külső cizellált kőfalban pedig 2,7 méter magasságig terjed, fölötte ablakkal áttört párkánnyal. A párkány feletti fal fiatalabb szerkezetű, az utcától néhány centiméterrel hátrébb húzódik. A helyreállítási munkálatok eredményeképpen a Szent János-templom egyetlen, a 16. század elején késő gótikus stílusban épült plébániája is ekkor nyerte el azt a megjelenést, amelyet a mai napig megtartott: sima téglahomlokzatot, megfelelően széles és magas zsalugáterekkel és a 14. század második felében épült középkori kapukhoz hasonló bejárati portállal. Fölötte egy monumentális, a katedrálisokra jellemző rozettaszerű ablak található, amely egykor nyitott volt, és sok fényt engedett be. Az épület számos eleme a danzigi építészet hatását mutatja, mint például a templom északnyugati végén lévő, lépcsőzetes kórus, amelyet gazdagon formázott oszlopok tagolnak, és Livónia legdíszesebb hálóboltozatai. A kórus, a véghomlokzat és a kerengőkapu azonos profilozott téglái arra utalnak, hogy a kerengőkaput is átépítették a 15. század végén. A templomot 1500 körül építették újjá a mai formájában. A templom 1520-ban kapta meg hálóboltozatát. Az északnyugati oldalon feltűnő a késő gótikus lépcsőzetes nyeregtető. A nyeregtetőt formázó téglapillérek tíz, különböző magasságú vak fülkére osztják, amelyeket felül csúcsíves boltívek zárnak le. Figyelemre méltóak a templom külső falán található nyitott szájú kőmaszkok. Szerzetesek prédikáltak rajtuk keresztül, segítségükkel a hangjuk hangszóróként visszhangzott Rigában.[6]

A templomot 1523-ban a reformáció idején[7] a rigai városi tanács elvette a domonkosoktól, majd kezdetben világi célokra bérbe adták, végül pedig fegyverraktárként használták. A templomot 1582-ben átadták a lett lutheránus egyházközségnek. 1587 és 1589 között a keleti oldalon egy háromhajós, reneszánsz stílusú kórust építettek hozzá, hogy megteremtsék a szükséges teret. Ezt kilenc egyszerű, négy toszkán oszlopon nyugvó keresztboltozat íveli át. A templom története során többször megsérült, például 1677-ben egy tűzvészben. 1679-80-ban újjáépítették, amikor is a kórus beomlott téglaboltozatát fából építették újjá és vakolták be. 1690. március 22-én Liborius Depkin balti-német teológus, költő és nyelvész lett a Szent János-templom lelkésze.

Az 1812-es oroszországi hadjárat idején a Szent János-templomot az orosz cári hadsereg raktárként használta. A templomot 1816-1817-ben J. D. Gottfried építőmester építtette újjá. 1849-ben a viharban megsérült tornyot lebontották, és új, neogótikus formákban építették újjá, piramissal és rózsával a tetején, később órát építettek bele, és a templom északnyugati nyeregtetője fölé a régi gömböt és kakast helyezték el J. D. Felsko (1813-1902), Riga város főépítészének tervei alapján. (Más források szerint 1853-ban végezték ezeket a munkálatokat).[8] A boltozatokat mészhabarccsal újrafugázták, és bevezették a központi fűtést. A Krustā sistais (Keresztrefeszített) című oltárkép is ekkor került a templomba, melyet Janis Rozentāls neves lett festőművész adományozott 1912-ben.

Az első világháború kitörésekor, 1915 nyarán minden értéket Oroszországba evakuáltak, beleértve a négy templomi harangot is. 1922-ben ezek helyett új harangokat rendeltek, amely hasonlóak volt az előzőekhez. Ezek J. K. Schwenn öntödéjében készültek, össztömegük 724 kg ,és 1924. szeptember 28-án szentelték fel.[9] A templomot 1927-ben restaurálták.

1944. október 13-14-én éjszaka az épület tetejét három közvetlen tüzérségi találat mintegy 750 m2 területen súlyosan megrongálta, a plébániaház fele és az szentély tetőzetének nagy része is megsemmisült, és az szentély szinte valamennyi ablaka kitörött. A Lett SZSZK idején 1957 és 1959 között E. Slavieš építész vezetésével a városfalak ma is látható részét megvizsgálták és helyreállították. 1962 és 1964 között T. Vītola építész és R. Malves régész, 1968 és 1970 között pedig R. Zandberga építész folytatta a kutatást és a feltárást, különös figyelmet fordítva az egykori rigai püspöki palota helyének felkutatására.

A jó akusztikájáról ismert templom egyhajós belső terét csillagboltozat fedi. Négy darab 12 méter széles és néhol 19 méter magas, késő gótikus hálóboltozat díszíti a főhajó mennyezetét. A kórus keleti végén, a középső hajóban háromoldalú zárt oltárfülke található.[10]

A Szent János-templom mindenkori templomigazgatója a Johannishof (Jāņa sēta) 6. szám alatt lakott. Az épület 1998. október 29. óta 6567-es számon szerepel a lett műemlék-nyilvántartásban.[11]

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ Centre, UNESCO World Heritage: Historic Centre of Riga (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2024. április 17.)
  2. ↑ Alfred Suerber-t a brémia érsek Alber rigai püspök halála után nevezte ki riga püspökévé, de a rigai konvent Nikolaus von Nauent választotta püspökének, és IX. Gergely pápa is Nauent fogadta el. Suerber csak Nauen halála után nyerte el a rigai, érsekivé váló széket 1253-ban.
  3. ↑ Nikolaus von Nauent 1231. április 8-án választották meg riga püspökének, 1252-ben emelkedett rigai érsekké, amikor IV. Ince pápa a rigai egyházmegyét főegyházmegyévé nyilvánította. 1253-ban halt meg.Hierarchia Catholica: Nikolaus von Nauen (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  4. ↑ Vélhetően 1184-ben született, 1222 májusában nevezték ki Modena püspökének, a tisztségről 1233. szeptember 21-én lemondott. 1244. május 28-án kinevezték és beiktatták Sabina érseki székébe. 1251. március 31-én halt meg.Guglielmo Cardinal di Modena (angol nyelven). Hierarchia Catholica, Volume 1, Page 353. (Hozzáférés: 2022. november 15.)
  5. ↑ Baznīcas pirmsākumi | Žēlastība jums un miers, no DIEVA mūsu Tēva, un Kunga Jēzus Kristus. web.archive.org, 2009. június 14. [2009. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 17.)
  6. ↑ a b Vēsture (lett nyelven). Rīgas Sv. Jāņa baznīca, 2020. január 26. (Hozzáférés: 2024. április 17.)
  7. ↑ Baltic: 500 Years of the Reformation in Rig (angol nyelven). The Baltic Review. (Hozzáférés: 2022. november 5.)
  8. ↑ Christiane Bauermeister: Riga. 2. Auflage. 2017. 64. o. = MERIAN momente, ISBN 978-3-8342-2448-4 Hozzáférés: 2024. április 17.  
  9. ↑ Latvijas brīvvalsts laiks | Rīgas Svētā Jāņa baznīca (lett nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  10. ↑ Rīgas dievnami: arhitektūra un māksla = Die Kirchen Rigas: Architektur und Kunst = Riga's churches: architecture and art. 2007. ISBN 978-9984-823-00-3 Hozzáférés: 2024. április 17.  
  11. ↑ Mantojums.lv. mantojums.lv. (Hozzáférés: 2024. április 17.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a St.-Johannis-Kirche (Riga) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rīgas Svētā Jāņa baznīca című lett Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.