PROFILPELAJAR.COM

	Római Szent Bálint
	áldozópap, vértanú
	Születése
	3. század
	Halála
	270 körül; Róma
	Tisztelete
Tisztelik	Római katolikus egyház
Szentté avatása	hivatalosan nem avatták szentté
Ünnepnapja	február 14.
Jelképei	papi habitus, kard, napkorong
Védőszentje ennek	szerelmesek, házasság, lelki betegek, epilepsziások

Szent Bálint, azaz Római Szent Bálint (latinul: Valentinius, 3. század - Róma, 270 körül) áldozópap, a római keresztényüldözés mártírja. A katolikus egyházban a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Ünnepnapja a római katolikus liturgikus naptárban február 14-e. Ez a nap a Bálintok, illetve Valentinok névnapja, és a nyugati kultúrában Szent Bálint patrocíniuma nyomán a „szerelmesek napja” is. A Valentin-nap vallási eredete azonban mára már sokak számára elhomályosult.

Élete

Bálint életének korai szakaszáról szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságáról írnak a források. II. Claudius Gothicus római császár (uralkodott: 268–270) alatt fogták el hitéért. Maga a császár próbálta meg őt pogány hitre téríteni, de a pap babonaságnak nevezte a pogányságot. A császár erre egy Aster nevű főtisztjének átadta Bálintot kivégezni. Bálint Aster házában beszélt a keresztény hitről és meggyógyította a főtiszt vak leányát. Mivel Bálint hatására Aster és házanépe megkeresztelkedett, a császár őket is kivégeztette. Bálintot a Flamininius kapunál fejezték le.Feltehetőleg a Via Flaminia mentén temették el, sírja fölé később I. Gyula pápa templomot építtetett.^[1] – Szent Bálint pap legendájáról az Érdy-kódexben is olvashatunk: egy pogány fejedelem azt mondta neki, hogy hinni fog, ha a vak leányát meggyógyítja. „Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.”

Életéről így számol be a Legenda aurea (az évszám téved, Claudius 253 körül nem uralkodott még):

„Szent Bálint (február 14.) Bálint (Valentinus) annyit tesz, mint valorem tenens, ‚erőt bíró’, azaz a szentségben állhatatos; vagy valens tyro ‚erős újonc’, azaz Krisztus katonája. Az a katona erős, aki sohasem bukott el, vitézül harcol, bátran védekezik, és nagy győzelmet arat. Így Bálint sem hátrált meg a vértanúságtól menekülve, lesújtott a bálványimádásra azt megsemmisítve, megvédte a hitet azt megerősítve, és győzött szenvedve. Bálint tiszteletre méltó pap volt, akit Claudius császár magához hívatott és megkérdezte őt, így szólván: „Mi lelt, Bálint? Miért nem élvezed barátságunkat azzal, hogy a mi isteneinket imádod és hiú babonádat elveted?” Mire Bálint: „Ha Isten kegyelmét ismernéd, ezt semmiképpen nem mondanád, hanem lelkedet elfordítanád a bálványoktól és Istent imádnád, ki a mennyekben van.” Akkor valaki, aki Claudius mellett állt, így szólt: „Mit akarsz mondani, Bálint, a mi isteneink szentségéről?” Mire Bálint: „Róluk semmit sem mondok, hacsak azt nem, hogy szánalmas és minden tisztátalansággal teli emberek voltak.” Erre Claudius: „Ha Krisztus az igazi Isten, miért nem mondod meg nekem az igazat?” Mire Bálint: „Bizony, Krisztus az egyetlen Isten, s ha hiszel benne, lelked üdvösséget nyer, az állam gyarapszik, minden ellenséged fölött győzedelmeskedsz.” Claudius pedig így szólt a mellette állókhoz: „Római férfiak, hallgassátok, milyen bölcsen és helyesen beszél ez az ember!” Akkor így szólt a prefektus: „Félrevezeti a császárt! Hogyan is hagyhatnánk el azt, amit gyermekkorunktól vallunk?” És akkor Claudius szíve megváltozott, Bálintot egy másik parancsnok őrizetére bízták, és miután annak házába vezették, így szólt: „Uram, Jézus Krisztus, igaz világosság, világosítsd meg ezt a házat, hogy felismerjék; te vagy az igaz Isten!” Mire a prefektus: „Csodálom, hogy azt mondod: Krisztus a világosság. Viszont ha az én lányomat, aki régóta vak, megvilágosítja, megteszem, amit csak kívánsz.” Akkor Bálint imádkozva visszaadta a vak leány szeme világát, és abban a házban mindenkit megtérített. Azután a császár az Úr 253. esztendeje körül lenyakaztatta.”

– ^[2], 70%

Tisztelete

A 3. századból, II. Claudius korából több Valentinus nevű keresztény mártír is ismert, közülük kettő tisztelete terjedt el Európában: Római Szent Bálint áldozópap és Terni Szent Bálint püspök. Tiszteletük az évszázadok folyamán egybefonódott, alakjukat gyakran összemosták, sőt egyes történészek szerint a két Bálint ugyanaz a személy lehetett.^[3]

Amint Bálint Sándor néprajzkutató kimutatta, a Szent Bálintok tisztelete később Itálián kívül – így a Magyar Királyságban – is elterjedt. Elsősorban a Német-római Birodalomban és az Osztrák Hercegségben örvendett nagy tiszteletnek. Magyarországon napjához sok-sok, vidékenként eltérő népszokás kapcsolódott a régi világban.^[4] A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű latin valens szóra utal, nagyon népszerű volt a késő antik korban. A Valentinus név nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy 496-ban I. Geláz pápa elrendelte ünnepét, azok között „…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”

Jegyzetek

↑ Egyetemes magyar encyclopaedia, i. h., 434. hasáb
↑ Legenda Aurea [1]
↑ White, 27. o.
↑ Bálint Sándor, i. m.

Források

Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium – február 16., mek.oszk.hu
Egyetemes magyar encyclopaedia, V. kötet, Emich Gusztáv kiadása, Szent István Társulat, Pest, 1863 [2]
Jacopo de Voragine: Legenda aurea, mek.niif.hu
Magyar Kurír. A hét szentje: Szent Bálint, magyarkurir.hu
Kristin E. White: Szentek kislexikona. Budapest: Maecenas Könyvkiadó. 1999. ISBN 963-9025-72-0
Magyar katolikus lexikon. Szent Bálint. o. ISBN 963-361-626-3
Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9