A Nógrád vármegyei Rétságon született 1901-ben. Édesapja, Szebellédy Ferenc, Győr mellett, a téti Angyal gyógyszertárban volt tulajdonos. A Pázmány Péter Tudományegyetemen (mai ELTE) 1923-ban gyógyszerészi, majd 1926-ban gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. 1944-ben rákban halt meg.
Felesége, dr. Gaál Józsa (1910–1981), gyógyszerész, a kémiai tudományok kandidátusa.
Az egyetem elvégzése után Winkler Lajos professzor bevonta őt a kísérletes munkájába. Treadwell professzor zürichi intézetében tanársegéd volt, Müller professzor drezdai, Le Blanc és Böttger lipcsei intézeteiben kutatott. 1933-ban nevezték ki adjunktussá, 1934-ben egyetemi magántanárrá habilitálták. 1939-től nyilvános rendes tanárként vezette a Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetet.
Az elsők között vezette be a modern fizikai-kémiai analízist és az ultramikroanalízist. Nevéhez fűződött a coulometriás titrálás, amelyet Somogyi Zoltán kollégájával közösen fejlesztett ki,[3] a mennyiségi katalitikus nyomelemzés, a fluoreszcens és a redoxindikátorok bevezetése az analitikai gyakorlatba.
Sokat fáradozott a gyógyszerészképzés és továbbképzés előbbre viteléért.
Emlékezete
Sopronban az egykori Szent Erzsébet gyógyszertár 1970-ben vette fel Szebellédy László nevét.[4]
Emlékét az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetében 1983 óta emléktábla őrzi.[5]
A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság 1991-ben a kiemelkedő tudományos munka elismerésére Szebellédy László Emlékérmet alapított, amelyet ezidáig (2021) 16 kutató vehetett át. Az emlékérem Renner Kálmán alkotása.[6]
Születésének 105. évfordulóján, 2006-ban, szülőhelyén emléktáblát avattak a Gyógyszertár falán.[7]
Irodalom
Móra László: Szebellédy László, a magyar analitika nagy művelője (1901-1944). Magyar Vegyészeti Múzeum, Budapest, 1981. ISBN 9636220727.