Szatet(sṯ.t vagy sṯỉ.t), görögül Szatisz az ókori egyiptomi vallás egyik istennője. Felső-Egyiptomban volt kultusza, Hnummal és Anukettel együtt alkotja az elephantinéi háromságot. Nílus-istennőként és Egyiptom déli része, a núbiai határ védelmezőjeként hamar összefüggésbe hozták a Nílus áradásával.[1]
Neve az egyiptomi sṯ („kilőni”, „kiönteni”, „dobni” szóból ered, fordítható úgy is, hogy „ő, aki lő” vagy „ő, aki kiönt”, attól függően, melyik aspektusát hangsúlyozzuk.[2] Eredetileg vászoncsomót jelző hieroglifával ábrázolták (Gardiner-lista S29), később az Anuketre jellemző, nyíllal átlőtt állatbőrrel (F29).[1] Elsőként Szakkarában, a Dzsószer-piramisnál talált edényeken fordul elő említése. A Piramisszövegekben elephantinéi vízzel tisztítja meg az elhunyt fáraó testét.[1]
Eredetileg Montu thébai hadistennel hozták összefüggésbe, később azonban két másik Nílus-istennel alkotott háromságot, Hnum feleségeként és Anuket anyjaként tisztelték. Mikor Hnum egybeolvadt Rével, Szatet is a Ré szemeként ismert istennők egyike lett, és átvette a szereppel leggyakrabban azonosított Hathor pár jellemzőjét.[1][3] A görögök Hérával azonosították.[1]
Ikonográfiája
Ábrázolása jellemzően antropomorf, fején Felső-Egyiptom fehér koronáját viselő nőalak, koronáján antilopszarvakkal vagy tollakkal, valamint ureusszal.[1]
Kultuszhelye
Fő kultuszhelye a felső-egyiptomi Elephantiné volt. Az itteni Szatet-templomtájolása összefüggésben áll a Szíriusz csillaggal, amely előrejelezte az áradás kezdetét.[1]
Források
↑ abcdefgRichard Wilkinson: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. London, Thames and Hudson, 2003. ISBN 978-0500051207 pp.164-166
