Vitéz Szalay Gyula (Zalaegerszeg, 1896. március 25. – Zalaegerszeg, 1974. február 25.), Zala vármegye tiszti főügyésze, jogász, ügyvéd, a Vármegyei bank és takarékpénztár igazgatósági tagja.[1]
Családja és származása
Egy római katolikus családnak sarja. Édesapja Szalay László (1858–1937),[2] királyi kúriai bíró, Zala vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, édesanyja a sümegi születésű Mojzer Ilona (1874–?) volt. Apai nagyszülei a salamonfai születésű Szalay Ferenc (1832–1910), királyi törvényszéki bíró, ügyvéd, és az andráshidai születésű nemesi származású hottói Nagy Emília (1825–1899) asszony voltak;[3] Szalay Ferencné hottói Nagy Emília szülei hottói Nagy Antal (1785-1852), táblabíró, földbirtokos, és farkaspatyi Farkas Mária Anna (1791-1855) voltak; hottói Nagy Antalné Farkas Mária szülei pedig farkaspatyi Farkas György (1741-1801), táblabíró, földbirtokos, és zétényi Csukás Terézia (1752-1819) asszony voltak. Szalay Gyula testvérei: Szalay Mária (1894–1976), hedri Hedry Miklós (1888–1958) járásbírónak a neje,[4] valamint Szalay Ilona (1897–1992), dr. Takáts Dezső ügyvédnek a felesége.[5]
Élete
Középiskoláit szülővárosában végezte, majd Budapesten fejezte be a jogi tanulmányait. A világháborúban a 12-es nehéztüzérezred kötelékében vett részt, az olasz és albán frontokon harcolt, és 1918-ban hadnagyi rangban szerelt le. Tulajdonosa a II. osztályú ezüst vitézségi éremnek és a Károly-csapatkeresztnek.
A háború után folytatta jogi tanulmányait, és 1921-ben ügyvédi oklevelet szerzett. A kommün alatt élénken részt vett a zalaegerszegi ellenforradalmi megmozdulásokban, amelyek szoros kapcsolatban álltak az alsólendvai ellenforradalommal. A vármegye szolgálatába 1919-ben lépett mint közigazgatási gyakornok, 1919-ben már aljegyző, 1922-ben pedig másodfőjegyző lett, majd 1926-ban a törvényhatóság tiszti főügyésszé választotta. A kaszinó ügyésze és több társadalmi egyesület választmányi tagja is volt.[6]
1941. április 16.-án a Muraköz visszatért a Magyar Királysághoz a Jugoszlávia államtól; aznap a magyar csapatok bevonultak az Alsólendvára, az Alsólendvai járásra. A főispán első körútja a visszatért zalai területekre vezetett. Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos-főispán 1941. április 23.-án dr. Brand Sándor alispánnal, dr. Szalay Gyula vármegyei tiszti főügyésszel, dr. Takács László tiszti főorvossal, Énekes Béla számvevőségi főnökkel, dr. nemesnépi Marthon György (1907-1968) másodfőjegyzővel és dr. Józsa Fábián tiszteletbeli főszolgabíró, főispáni titkárral együtt Alsólendvára utazott, ahol a vármegye a járási katonai parancsnokság, illetve a katonai közigazgatás búcsúztatására ebédet adott. Megjelent ott vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy, a Muravidék katonai parancsnoka segédtisztjével, vitéz nemes Martsa Sándor ezredes vezetésével az egész katonai közigazgatási szervezet, dr. Apáti József főszolgabíró, dr. Schmidt István tiszteletbeli főszolgabíró, a belatinci szolgabírói kirendeltség vezetője és a polgári közigazgatás kinevezett szervei, dr. Széll György királyi közjegyző, Alsólendva képviseletében pedig Dervarics Elemér községbíró és Grassanovits Ottó főjegyző. A visszatért Muraköz fővárosa ünnepi lobogódíszben látta vendégül a főispánt, aki a polgári közigazgatás átvétele után most első ízben tett látogatást a Zrínyiek városában. Vitéz gróf Teleki Béla mindenekelőtt Horváth Ferenc vezérőrnagynál tett az alispánnal, együttes látogatást, azután a főbírói hivatalt szemlélték meg, majd a ferenceseknél szentmisét hallgattak.[7]
1974. február 25-én hunyt el Zalaegerszegen.[8]
Házassága
1924. november 17-én Zalaegerszegen feleségül vette a nemesnépi Marton család sarját nemesnépi Marthon Margit Róza (Zalaegerszeg, 1901. július 1. – Zalaegerszeg, 1974. február 10.) úrhölgyet,[9] nemesnépi Marton László (1857–1915) Zala vármegye főpénztárnoka, söjtöri földbirtokos és besenyői és velikei Skublics Margit (1875–1953) lányát. Sógora dr. nemesnépi Marthon György (1907–1968), Zala vármegye másodfőjegyzője, tiszteletbeli főszolgabírója, jogász, földbirtokos volt.[10] Marton Lászlóné Skublics Margit nagyapja, Spelletich Bódog (1815–1890), 1848–49-es nemzetőr őrnagy volt. A Szalay Gyula és Marton Margit házasságából két fiúgyermek született:
Jegyzetek
