Szakály Ferenc (Zalaegerszeg, 1942. október 28. – Budapest, 1999. július 6.) magyar történész, muzeológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatási területe a magyarországi török hódoltság korszaka volt, elsősorban gazdaság-, társadalom- és politikatörténeti szemszögből. Jelentős helytörténeti munkássága is. 1991-től haláláig a Történelmi Szemle főszerkesztője volt.

Iskoláit Szekszárdon járta ki. 1961-ben a Pest és Nógrád Megyei Levéltár levéltári munkatársa volt. 1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán, majd 1964-től történelem-levéltár szakos hallgató. 1967-ben szerzett középiskolai és levéltárosi diplomát. 1972-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Magyar Nemzeti Múzeumban kapott állást mint szerződéses tudományos segédmunkatárs, később segédmuzeológusként, illetve muzeológusként dolgozott. Az 1970-es évek közepén osztályvezető-helyettesi megbízást kapott. 1977-ben távozott a Magyar Nemzeti Múzeumból, amikor az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa lett. 1979-ben főmunkatárssá, 1986-ban pedig osztályvezetővé nevezték ki.

1976-ban védte meg a történettudomány kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Akadémiai tisztségein túl 1986 és 1991 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, majd haláláig ügyvezető alelnöke volt. Emellett szintén 1991-től haláláig a Történelmi Szemle főszerkesztője volt. Életének 57. évében hunyt el, súlyos szívbetegsége következtében.

Fő kutatási területe a magyarországi török hódoltság időszaka volt. Kutatásai során gazdag levéltári anyagra épültek.

Több fontos tanulmányt írt a magyar-török kettős uralomról, a reformáció hódoltsági elterjedéséről, illetve a hódoltsági mezővárosokról, emellett új megvilágításba helyezte a hódoltságkori magyar gazdaság-, politika- és társadalomtörténetet munkáiban. Feltárta, hogy a magyar földesurak nem mondtak le az hódoltsági területeken élő jobbágyaiktól származó adóról, illetve elemezte a magyar intézményeket. Számos tanulmánya a Dunántúl korabeli történetével foglalkozott, valamint több városmonográfia török kori részeit is megírta. Ezenkívül foglalkozott Hunyadi Mátyás korával és a török-magyar háborúk problematikájával (pl. a mohácsi csatával). Élete utolsó szakaszában több tanulmányt adott közre, melyeket turkológus társszerzőkkel együtt írt (pl. Dávid Géza, Fodor Pál vagy Tardy Lajos), emellett dolgozott Engel Pállal is.

Halálát követően barátai és tisztelői Szakály Ferenc-emlékérem néven díjat alapítottak.

• Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században (1969)
• A mohácsi csata (1975)
• Magyar adóztatás a török hódoltságban (1981)
• Hungaria eliberata. Budavár visszavétele és Magyarország felszabadítása a török uralom alól 1683–1718 (1986)
• Vesztőhely az út porában. Gritti Magyarországon 1529–1534 (1986)
• Magyarok Európában. Virágkor és hanyatlás 1440–1711 (1990)
• Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyékában (1994)
• Lodovico Gritti in Hungary, 1529–1534 (1995)
• Mezőváros és reformáció (1995)
• Virágkor és pusztulás. A kezdetektől 1606-ig (Engel Pállal, 1995)
• Magyar intézmények a török hódoltságban (1997)
• Török kori történelmünk kritikus kérdései (akadémiai székfoglaló, 1997; nyomtatásban 1999)
• Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314–1525 (1998)

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1195. o.
• Dávid Géza: Szakály Ferenc (1942–1999). Magyar Tudomány, (2000. január) 97–99. o.
• Cikk Szakály Ferencről a Múlt-kor portálon

• Glatz Ferenc – Engel Pál: Szakály Ferenc sírjánál (História, 1999)
• Gecsényi Lajos: Szakály Ferenc (Hadtörténeti Közlemények, 1999)