Szabados Sándor
Született	Freistadl Sándor 1874. január 14. Komárom
Elhunyt	1937 után Szovjetunió
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus újságíró jogász fordító
Tisztsége	népbiztos (1919. április 3. – 1919. június 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabados Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabados Sándor (szül. Freistadl Sándor,^[1] más források szerint Freistadtl Sándor^[2]) (Komárom, 1874. január 14.^[3] – Szovjetunió, 1937 után) szociáldemokrata, később kommunista politikus, közoktatásügyi népbiztos, betegpénztári tisztviselő, újságíró, jogász, műfordító. Felesége Kun Béla sógornője volt.^[4]

Freistadtl Zsigmond és Krausz Johanna fia. 1892-ben Bécsben és Lipcsében szocialista tanulóköröket vezetett, továbbá tagja volt a munkásképző egyletnek is. 1893-tól a Népszava munkatársa. 1898-ban Komáromba toloncolták, ahol munkásegyletet alapított, és sztrájkokat szervezett. Röpirataiért, és a A magyar nép kátéja című munkájáért másfél évi fogházra ítélték. 1903-ban jelent meg fordításában a Kommunista Párt Kiáltványának teljes szövege. Később az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak lett tisztviselője. Az első világháború előtti években az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott, a háború alatt pedig részt vett az antimilitarista agitációban. 1918-ban az újonnan alapított KMP tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt április 5-től június 24-ig közoktatásügyi népbiztos, illetve a propaganda- és népnevelési ügyek vezetője volt, a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja. A kommün bukása után 1919 augusztus 14-én letartóztatták Budapesten. A népbiztosperben életfogytig tartó fegyházra ítélték. A börtöntől megmenekült, mivel a szovjet–magyar fogolycsere-akció során Szovjet-Oroszországba került, ahol az Irodalmi Főigazgatóság francia-német szekciójának lett a vezetője. A sztálini önkény áldozata lett.

Több szociológiai munkát fordított magyarra, és számos agitációs füzetet is írt.

• A magyar nép kátéja. Komárom, 1899.
• Socialismus. Védővám. Budapest, 1903.

• Karl Marx – Friedrich Engels: A kommunista kiáltvány (Kautsky előszavával, 1918, Budapest, Népszava Kiadó)^[5]
• Karl Marx: A polgárháború Franciaországban (alcím: a nemzetközi munkásszövetség kormányzótanácsának fölirata, a bevezetőt írta: Friedrich Engels, Népszava, Budapest, 1918)^[6]

Budapest XI. kerületében a rendszerváltás előtt a jelenlegi Albert utca viselte a nevét.

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 817. o.  Online elérés
• Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, HOGYF EDITIO, Budapest ISBN 978 963 848 400 0
• Ormos Mária:A katedrától a halálsorig, Napvilág Kiadó, Budapest, 2011 ISBN 978 963 338 068 0
• Munkásmozgalom-történeti Lexikon (Kossuth Könyvkiadó, 1976 ISBN 963 09 0412 8)
• Szabados József. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 26.)
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László.
• Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Rév Erika: A népbiztosok pere. 1969.