Tanulmányait Budapesten végezte, 1911-ben szerzett teológiai diplomát. Ezután egy évig Berlinben tanult, majd több évig a budapesti egyetemre járt, ahol 1917-ben „sub auspiciis regis” avatták bölcsészetdoktorrá. 1912-től Budapesten működött vallástanítóként, 1917-ben meghívták lelkésznek Gödöllőre, ahol haláláig szolgált. 1927-ben Sárospatakon kapott teológiai magántanári képesítést. 1934-től Református Híradó szerkesztője volt.
Művei
A boldogság feltételei (Prédikációk). (Budapest, 1915.)
Szikszai György élete és munkássága. (Debrecen, 1927.)
Vezérkönyv az egyháztörténet tanításához az elemi iskola V. osztályában. (Uo. 1931.)
A magyar protestantismus története. (Budapest, 1931.)
A misszionárius gróf. (Uo. 1934.)
A magyar reformált egyházak története. (Debrecen, 1942.)
A ker. egyház története a felvilágosodás korától napjainkig (Átdolgozott kiadás). (Uo. 1945.)
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8[1]
A budapesti I. kerületi M. Kir. Állami Verbőczy István Reálgimnázium (Főgimn.) összes tanárainak és irodalmi vagy művészeti tevékenységet kifejtő végzett növendékeinek lexikona. [Összeáll. Baumgartner Alajos]. Bp., 1927. Budai Könyvnyomda.