Ez a gén kódolja a III-as véralvadási faktort, ami egy sejtfelszíni glikoprotein. Ez a faktor teszi lehetővé a sejtek számára, hogy elindítsák a véralvadási kaszkádot; mivel a VII-es véralvadási faktor nagy affinitású receptoraként működik. Ez így keletkezett komplex egy katalitikus folyamatot biztosít, amely a véralvadási proteáz kaszkád indításáért felelős; egyedi limitált proteolízis útján. Ezen proteáz kaszkádok más kofaktoraitól eltérően, amelyek nem funkcionális prekurzorokként cirkulálnak; ez a faktor hatékony kezdeményező és teljesen működőképes, amikor a sejtek felszínére kerül. A faktornak három doménje van: extracelluláris (sejten kívüli), transzmembrán, és citoplazmatikus. Ez a véralvadási útvonal egyetlen fehérjéje, amelynek a veleszületett hiányát még nem írták le.[1] A membránhoz kötött szöveti faktoron túlmenően, a szöveti faktor oldódó formáját is felfedezték, amely a szöveti faktor mRNS-transzkriptumainak alternatív összekapcsolódásának eredménye; amelyben az 5. exon hiányzik, és a 4. exon közvetlenül a 6.-hoz kapcsolódik.[2][3]
Szerkezet
A szöveti faktor fehérje szerkezete három doménből áll:
Egy sejten kívül található domén, amely VIIa faktorhoz(aktivált proconvertin) kötődik. Ez VIIa-szöveti faktor kötés fehérje-fehérje kölcsönhatások révén jön létre, melyben mindkét molekula részt vesz.
A VIIa faktor egy fehérje, amely több doménből áll. Az egyik ilyen domén, a karboxilezett Gla domén kalcium jelenlétében negatív töltésű foszfolipidekhez kötődik. Ez a kötődés nagymértékben elősegíti a VIIa-szöveti faktor fehérje-fehérje kötés kialakulását.
Egy domén, amely áthalad a víztaszító (hidrofób) membránon.
Egy sejtben található, huszonegy aminosav hosszúságú domén, amely a szöveti faktor jelző funkciójában vesz részt.
Funkciók
Véralvadás
A szöveti faktor a VIIa szerin proteáz faktor sejtfelszíni receptora.
A szöveti faktor legismertebb funkciója, a véralvadásban játszott szerepe. A VIIa-szöveti faktor komplex katalizálja az inaktív X-es proteáz faktor aktív Xa proteáz faktorrá alakulását. A VIIa faktorral együtt, a szöveti faktor képezi a véralvadás szöveti faktor (külső) útvonalát. Ez szemben áll a kontakt aktiválási (belső) útvonallal, amely magában foglalja a IX-es faktort és a VIII-as faktort. Mindkét útvonal a X-es faktor aktiválásához vezet (közös útvonal); amely kalcium és foszfolipid jelenlétében egyesül az aktivált V-ös faktorral, hogy trombint képezzen (tromboplasztin tevékenység).
A véralvadási kaszkád.
Citokin
A szöveti faktor a II.-es osztályú citokin receptor fehérjecsaládhoz köthető. Ennek a receptor családnak a tagjait a citokinek aktiválják. A citokinek kis fehérjék, amelyek a fehérvérsejtek viselkedését befolyásolják. Felfedezték, hogy a szöveti faktor/VIIa faktor kapcsolat jelző folyamatokat indít el a sejten belül. A szöveti faktor/VIIa jelző funkciója szerepet játszik az angiogenezisben és az apoptózisban.
Elhelyezkedése
Bizonyos sejtek válaszul a véredények károsodására szöveti faktort szabadítanak fel; míg mások csak a gyulladásos mediátorokra válaszul (endothel sejtek/makrofágok).
A szöveti faktort olyan sejtek választják ki, amelyek általában nincsenek kitéve a véráramnak, mint amilyenek a szub-endothel sejtek (pl.: a simaizom-sejtek) illetve a véredényeket körülvevő sejtek (pl.: a fibroblasztok). Ez akkor változhat meg, ha a véredények károsodnak, például fizikai sérülés, vagy ateroszklerotikus plakkok megrepedésekor. Sérülés esetén a szöveti faktornak való kitettség lehetővé teszi a szöveti faktor/VII-es faktor komplex kialakulását. A VII-es faktor és a szöveti faktor kalcium-ionok jelenlétében egyenlő moláris komplexet képez, és ez ahhoz vezet, hogy a VII-es faktor aktiválódik a membrán felszínén.
A véredények belső felülete endothel sejtekből áll. Az endothel sejtek nem választanak ki szöveti faktort; kivéve, ha gyulladásos molekuláknak vannak kitéve, mint amilyen a tumor nekrózis faktor-alfa(TNF-alfa). Egy másik sejttípus - amely szöveti faktort választ ki a sejtfelszínén gyulladásos körülmények között - a monocita (fehérvérsejt).
Tromboplasztin
Eredetileg a tromboplasztin egy általában placentáris forrásokból származó labor reagens volt, amelyet a protrombin idő (PT idő) vizsgálatához használtak. A tromboplasztin önmagában képes a külső véralvadási útvonal aktiválására. Laboratóriumban manipulálva létrehozható egy bizonyos származéka, az úgynevezett részleges tromboplasztin. Ez az anyag volt hivatott a belső véralvadási útvonal mérésére. Ezt a vizsgálatot APTI-nek, vagy aktivált parciális (részleges) tromboplasztin időnek nevezik. Később a tromboplasztin és a részleges tromboplasztin összetevőit is azonosították. A tromboplasztin a szöveti faktor és a foszfolipidek kombinációja; mindkettő szükséges a külső véralvadási útvonal aktiválásához. Ezzel szemben a részleges tromboplasztin csak foszfolipidekből áll, szöveti faktort nem tartalmaz. A szöveti faktor nem szükséges a belső véralvadási útvonal aktivációjához.
↑Guo W, Wang H, Zhao W, Zhu J, Ju B, Wang X. (2001). „Effect of all-trans retinoic acid and arsenic trioxide on tissue factor expression in acute promyelocytic leukemia cells.”. Chin Med J (Engl).114 (1), 30–4. o. PMID11779431.
↑Bogdanov VY, Balasubramanian V, Hathcock J, Vele O, Lieb M, Nemerson Y (2003. April). „Alternatively spliced human tissue factor: a circulating, soluble, thrombogenic protein”. Nat. Med.9 (4), 458–62. o. DOI:10.1038/nm841. PMID12652293.
↑Carlsson, Karin, Freskgård Per-Ola, Persson Egon, Carlsson Uno, Svensson Magdalena (2003. Jun.). „Probing the interface between factor Xa and tissue factor in the quaternary complex tissue factor-factor VIIa-factor Xa-tissue factor pathway inhibitor”. Eur. J. Biochem., Germany 270 (12), 2576–82. o. DOI:10.1046/j.1432-1033.2003.03625.x. ISSN0014-2956. PMID12787023.
↑Zhang, E, St Charles R, Tulinsky A (1999. Feb.). „Structure of extracellular tissue factor complexed with factor VIIa inhibited with a BPTI mutant”. J. Mol. Biol., ENGLAND 285 (5), 2089–104. o. DOI:10.1006/jmbi.1998.2452. ISSN0022-2836. PMID9925787.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tissue factor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Gouault-Helimann M, Josso F (1980). „[Initiation in vivo of blood coagulation. The role of white blood cells and tissue factor (author's transl)]”. La Nouvelle presse médicale8 (40), 3249–53. o. PMID392457.
McVey JH (2000). „Tissue factor pathway.”. Baillieres Best Pract. Res. Clin. Haematol.12 (3), 361–72. o. PMID10856975.
Konigsberg W, Kirchhofer D, Riederer MA, Nemerson Y (2002). „The TF:VIIa complex: clinical significance, structure-function relationships and its role in signaling and metastasis.”. Thromb. Haemost.86 (3), 757–71. o. PMID11583305.
Versteeg HH, Peppelenbosch MP, Spek CA (2002). „The pleiotropic effects of tissue factor: a possible role for factor VIIa-induced intracellular signalling?”. Thromb. Haemost.86 (6), 1353–9. o. PMID11776298.
Engelmann B, Luther T, Müller I (2004). „Intravascular tissue factor pathway--a model for rapid initiation of coagulation within the blood vessel.”. Thromb. Haemost.89 (1), 3–8. o. DOI:10.1267/THRO03010003. PMID12540946.
Engelmann B (2007). „Initiation of coagulation by tissue factor carriers in blood”. Blood Cells Mol. Dis.36 (2), 188–90. o. DOI:10.1016/j.bcmd.2005.12.020. PMID16473535.
Mackman N (2007). „Alternatively spliced tissue factor - one cut too many?”. Thromb. Haemost.97 (1), 5–8. o. PMID17200762.
Wiiger MT, Prydz H (2007). „The changing faces of tissue factor biology. A personal tribute to the understanding of the "extrinsic coagulation activation"”. Thromb. Haemost.98 (1), 38–42. o. PMID17597988.
