A proconvertin vagy - újabban hivatalos nevén - a VII-es faktor egy, a vér alvadásához vezető véralvadási kaszkádban szereplő fehérje. A szerin proteáz osztály egyik enzimje.[1] Az emberi VIIa tényező rekombináns formája (NovoSeven, eptakog alfa [aktivált]), az Amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Ügynökség (U.S Food and Drug Administration) által jóváhagyott gyógyszere a hemofíliás betegek kontrollálatlan vérzésének. Gyakran engedélyhez nem kötött módon használják súlyos kontrollálhatatlan vérzések esetén, habár ilyenkor biztonsági aggályok merültek fel. A rekombináns aktivált VII-es faktor bioekvivalens formája az AryoSeven.
Fiziológia
A VII-es faktor fő szerepe, hogy a szöveti faktorral[2] (TF/III-as faktor) együtt elindítsa a véralvadás folyamatát. A szöveti tényező a véredényeken kívül található - általában nincs kitéve a véráramlásnak. A véredények sérülése után, a szöveti faktor kapcsolatba kerül a vérrel és a cirkuláló VII-es faktorral. A VII-es faktor és a szöveti faktor összekapcsolódása után különböző proteázok - trombin (IIa faktor); Xa, IXa, XIIa faktorok illetve maga a VIIa-TF komplex - aktiválják ezt a komplexet (VIIa faktor). A VIIa-TF legfontosabb szubsztrátjai a X-es faktor és a IX-es faktor.
A faktor működését nehezíti, lassítja a szöveti faktor útvonal gátló[3] (tissue factor pathway inhibitor - TFPI), amely a véralvadás kezdete után szinte azonnal megjelenik. A proconvertin K-vitamin függő, a májban termelődik. Warfarin vagy hasonló véralvadásgátlók használata csökkenti a proconvertin hepatikus (májban történő) szintézisét.
Hiánya ritkán fordul elő (veleszületett proconvertin hiány) és recesszíven örökölt. A VII-es faktor hiánya hemofília-szerű vérzési rendellenességként jelenik meg. Kezelése rekombináns VIIa tényezővel (NovoSeven) történik.
Egészségügyi alkalmazásai
Rekombináns humán VIIa faktort (NovoSeven, eptakog alfa [aktivált], ATC-kód B02BD08) használnak azon hemofíliás betegek (VIII-as vagy IX-es faktor hiány) kezelésére, akik gátlót fejlesztettek ki a helyettesítő alvadási faktorok ellen.
Használják még kontrollálhatatlan vérzések beállítására.[4] Ilyen módon legelőször 1999-ben használták, egy kontrollálhatatlanul vérző izraeli katonán.[5] A felhasználását az indokolja, hogy csak azokon a területeken indukálja a véralvadást, ahol a szöveti faktor[2] (TF) is jelen van. Ennek ellenére, O'Connell és munkatársai a mélyvénás trombózis, a tüdőembólia és a szívinfarktus megnövekedett kockázatát jelentették, az rVIIa faktor használatával kapcsolatban.[6] Egy 2008-as meta-analízis, amelyben a rVIIa faktort nem-hemofíliás betegeken, véletlenszerűen válogatva, ellenőrzött próbák során vizsgálták; nem mutatták ki a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia magasabb kockázatát, habár az artériás trombózis kockázatát potenciálisan növelheti.[7] 2010-ben egy nagyobb tanulmány, amely 35 teszt eredményeit ötvözi, az artériás trombózis határozott növekedését mutatta; a kockázat idős betegeknél magasabb volt.[8]
Egy 2005-ös tanulmány szerint, a rekombináns emberi VII-es faktor javítja az akut intracerebrális vérzések kimenetelét;[9] ugyanakkor, egy újabb és nagyobb 2008-as tanulmány, amelyet ugyanez a csoport végzett, a kezdeti eredményekkel szemben nem tudott kedvezőbb mortalitási eredményeket felmutatni. A VII-es faktor már nem ajánlott az intracerebrális vérzéses betegek kezelésére.[10]
↑Roberts H, Monroe D, White G (2004). „The use of recombinant factor VIIa in the treatment of bleeding disorders”. Blood104 (13), 3858–64. o. DOI:10.1182/blood-2004-06-2223. PMID15328151.
↑Kenet G, Walden R, Eldad A, Martinowitz U (1999). „Treatment of traumatic bleeding with recombinant factor VIIa”. Lancet354 (9193), 1879. o. DOI:10.1016/S0140-6736(99)05155-7. PMID10584732.
↑O'Connell K, Wood J, Wise R, Lozier J, Braun M (2006). „Thromboembolic adverse events after use of recombinant human coagulation factor VIIa”. JAMA295 (3), 293–8. o. DOI:10.1001/jama.295.3.293. PMID16418464.
↑Levi M, Levy JH, Andersen HF, Truloff D (2010. November). „Safety of recombinant activated factor VII in randomized clinical trials”. N. Engl. J. Med.363 (19), 1791–800. o. DOI:10.1056/NEJMoa1006221. PMID21047223.
↑Mayer S, Brun N, Begtrup K, Broderick J, Davis S, Diringer M, Skolnick B, Steiner T (2005). „Recombinant activated factor VII for acute intracerebral hemorrhage”. N. Engl. J. Med.352 (8), 777–85. o. DOI:10.1056/NEJMoa042991. PMID15728810.
↑Carlsson, Karin, Freskgård Per-Ola, Persson Egon, Carlsson Uno, Svensson Magdalena (2003. Jun.). „Probing the interface between factor Xa and tissue factor in the quaternary complex tissue factor-factor VIIa-factor Xa-tissue factor pathway inhibitor”. Eur. J. Biochem., Germany 270 (12), 2576–82. o. DOI:10.1046/j.1432-1033.2003.03625.x. ISSN0014-2956. PMID12787023.
↑Zhang, E, St Charles R, Tulinsky A (1999. Feb.). „Structure of extracellular tissue factor complexed with factor VIIa inhibited with a BPTI mutant”. J. Mol. Biol., ENGLAND 285 (5), 2089–104. o. DOI:10.1006/jmbi.1998.2452. ISSN0022-2836. PMID9925787.
Broze GJ Jr, Majerus PW (1980). „Purification and properties of human coagulation factor VII”. J. Biol. Chem.255 (4), 1242–7. o. PMID7354023.
Versteeg HH, Peppelenbosch MP, Spek CA (2002). „The pleiotropic effects of tissue factor: a possible role for factor VIIa-induced intracellular signalling?”. Thromb. Haemost.86 (6), 1353–9. o. PMID11776298.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Factor VII című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.