Székely apja állatorvos volt, és a család sokat költözött, először Csenére, majd 1922-ben a vajdaságiNagykikindára ahol Székely elvégezte az általános iskolát. A család továbbköltözött Nikšićre (Montenegró) ahol a gimnáziumot fejezte be. A gimnázium után Zágrábban jogot végzett az egyetemen.
Újságíróként dolgozott Zágrábban és 1939-ben Argentínába ment az ott élő jugoszláv emigránsokról tudósítani, azonban tizenöt évig maradt utazóként. 1954-ben tért vissza Jugoszláviába, Belgrádba élni, ugyanakkor továbbra is sokat utazott. 1962-ben indult első afrikai útjára. 1972-től Szabadkán élt, ahol a helyi múzeum (l. Szabadkai Városi Múzeum) igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig. Halála után itt temették el.
Művei
Utazásai hatására Székely számos könyvet, esszét és útibeszámolót írt, amelyek érdekes néprajzi leírásokat adnak az általa meglátogatott térségről. A legtöbb művét eszperantó nyelven írta, de ezeket később számos más nyelvre lefordították. Székely feltehetően az egyik eszperantista szerző, akinek műveit a legtöbb nyelvre lefordították.
Útileírások
Tempestad sobre el Aconcagua, az argentínai Aconcagua-hegységben tett utazásairól, eredetileg spanyolul írta. Buenos Aires, Ediciones Peuser, 1944, 274 oldal.
Por tierras de Indios, a brazíliai indiánok között tett utazásairól, eredetileg spanyolul, megjelent 1946-ban.
La importancia del idioma internacional en la educacion para un mundo mejor(A nemzetközi nyelv fontossága az oktatásban egy jobb világ érdekében), eredetileg spanyolul, Mexikó, Meksika Esperanto-Federacio, 1953, 13 oldal.
The international language Esperanto, common language for Africa, common language for the world, Rotterdam, UEA, 1962, 11 oldal.
Le problème linguistique au sein du mouvement des pays non alignés et la possibilité de le resoudre(Az el nem kötelezett országok mozgalmának nyelvi problémái és lehetséges megoldások), Rotterdam, UEA, 1981, 16 oldal.
Eszperantó nyelvkönyvek
La trovita feliĉo, ifjúsági regény, Buenos Aires, Progreso, 1945.
Kurso de Esperanto, laŭ aŭdvida struktura metodo, 1960, 48 oldal (társszerző: Antonije Sekelj)
Dopisni tečaj Esperanta, 1960, 63 oldal (társszerző: Antonije Sekelj)
Néprajzi munkássága
A dél-amerikai, afrikai, ázsiai és óceániai utazásai során megszerzett néprajzi gyűjteménye a Zentai Múzeumban található. Legfontosabb néprajzi műve, amelyet az utazásai során rögzített hangfelvételek fordításával írt:
Elpafu la sagon, el la buŝa poezio de la mondo(Feszítsd meg az íjad, íratlan költészet világszerte), Rotterdam, UEA, 1983, 187 oldal, ISBN 92-9017-025-5
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tibor Sekelj című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
A tőle fennmaradt, róla szóló okmányok a Szabadkai Történelmi Levéltár 289-es fondjában őrződtek meg, és kutathatók.