A Szédülés (eredeti cím: Vertigo) 1958-ban készült színes (Technicolor) amerikai thriller Alfred Hitchcock rendezésében. Bemutatása idején a Szédülés nem aratott osztatlan sikert a nézők és a kritikusok körében. A bravúrosnak számító technikai újítások ellenére a közönség nem fogadta lelkesen ezt a pszichodrámát. A bemutató óta eltelt évtizedek alatt azonban a mű Hitchcock egyik legfontosabb és legnépszerűbb alkotásává vált.
A technikai trükkök, például a szimultán használat, gumiobjektíves közeli és hátrakocsizás, mint Stewart szédülésének kifejezése, bekerültek az ismert fogások közé. Hitchcock a fahrt és a zoom egyidejű alkalmazásával mutatja be egy makettlépcsőház segítségével a tériszony érzetét a filmvásznon.
Cselekménye
John „Scottie” Ferguson San Franciscó-i zsaru, aki a prológus szerint azért lépett ki a rendőrség kötelékéből, mert a magasságtól való rettegése miatt nem tudta megmenteni társa életét. Alkalmanként magánnyomozóként dolgozik. Régi barátja, Gavin Elster megbízza, hogy figyelje a feleségét: Madeleine egy titokzatos, hideg szőke nő, aki Elster elmondása szerint megszállottja lett annak, hogy felmenője, Carlotta Valdez a 19. században fulladásos halált halt. A nő minden napját egy múzeumban tölti, Carlotta arcképének bámulásával. Scottie autóval követi és megfigyeli a nőt.
A film első fele kísértethistória: Scottie-t egyre jobban vonzza a neurotikus nő és az a feltevés, hogy Madeleine a portrén megfestett nő reinkarnációja, és szintén meg fog halni. Amikor Madeleine Scottie szeme láttára a San Francisco-öbölbe veti magát, a férfi kimenti, és személyesen is megismerkednek egymással. Scottie hamar beleszeret Madeleine-be. A nő ugyan látszólag viszonozza érzelmeit, de Carlotta „vonzása” erősebb, és végül Madeleine leveti magát egy templomtoronyból. A férfi most ismét összeomlik, hiszen tériszonya miatt nem tudta megmenteni a nőt. Scottie egy időre elmegyógyintézetbe kerül.
A film hirtelen feszültebb lesz, amikor a férfi véletlenül összetalálkozik Judy Bartonnal, egy barna hajú eladólánnyal, akinek arcvonásai a halott Madeleine-re emlékeztetik. Kapcsolatba kerülnek egymással. Scottie lassan, fokozatosan Madeleine-né változtatja Judyt. Megpróbálja kikényszeríteni elveszett szerelmének újjászületését azzal, hogy manipulálja a lányt: átfesteti a haját, megváltoztatja az öltözködését, amíg Judy teljesen át nem alakul Madeleine-né. A nő csendben tűri Scottie furcsa kéréseit, s engedelmeskedik neki. A férfi még a nyilvánvaló jelekből sem jön rá a csalásra. Amikor azonban Judy magára ölti a medált, amit Carlotta hordott a festményen, Scottie rádöbben a keserű igazságra.