Sylvester-sorozat

Az 1/2 + 1/3 + 1/7 + 1/43 + ... összeg 1-hez való konvergenciájának ábrázolása. Minden sorban k db négyzet van, 1/k oldalhosszúsággal, melyek területösszege 1/k, az összes négyzet pedig pontosan lefed egy nagyobb, 1 területű négyzetet. Az 1/1807 vagy kisebb oldalhosszúságú négyzetek nem szerepelnek az ábrán

A számelmélet területén a Sylvester-sorozat (vagy Sylvester-féle sorozat) olyan egész számokat tartalmazó sorozat, melynek első tagja a 2, és minden további tag az előző tagok szorzatánál 1-gyel nagyobb szám. Így az első néhány tagja:

2, 3, 7, 43, 1807, 3263443, 10650056950807, 113423713055421844361000443 (A000058 sorozat az OEIS-ben).

A Sylvester-sorozatot James Joseph Sylvester brit matematikusról nevezték el, aki 1880-ban elsőként tanulmányozta azt. A sorozat tagjai dupla exponenciális sebességgel nőnek, a reciprokok sorösszege pedig gyorsabban tart 1-hez, mint bármely más egységtört-sorozat. A rekurzív definíció lehetővé teszi a sorozat tagjainak gyorsabb prímtényezőkre bontását a velük azonos nagyságrendű egész számokhoz képest, de a sorozat rendkívül gyors növekedése miatt így is csak az első néhány tagnak ismert a pontos felbontása. A sorozat felhasználható az 1 véges egyiptomitört-felbontásaihoz, a SzaszakiEinstein-sokaságok ((wd), (wd)) konstruálásához és egyes bonyolultabb online algoritmusokban (olyan algoritmusok, amelyek a bemenetet nem egyszerre kapják meg, hanem több részben, a feldolgozási folyamat közben).

Formális definíciók

A Sylvester-sorozat formális meghatározása:

Az üres szorzat értéke megegyezés szerint 1, ezért s0 = 2 a sorozat kezdőértéke.

Egy másik rekurzív definíció:

és (minden -ra)

Könnyen megmutatható a két definíció egyenértékűsége (teljes indukcióval).

Zárt alak, aszimptotikus viselkedés

A Sylvester-számok n függvényében dupla exponenciálisan nőnek. Megmutatható, hogy

egy E számra, ami körülbelül 1,264084735305302.[1] Ez azt jelenti, hogy s0 az E2-hez legközelebb álló egész szám, s1 az E4-hez legközelebb álló egész szám, s2 az E8-hoz legközelebb álló egész szám stb.

Az előbbi képlet hatásában a következő algoritmussal egyezik meg: bármely sn-re, vedd E2-et, emeld négyzetre n-szer, majd vedd a hozzá legközelebbi egész számot. Ez viszont csak akkor lehetne praktikus algoritmus, ha az sn kiszámolásán, majd egymás utáni négyzetgyökvonásokon kívül lenne más módja is E meghatározásának.

A Sylvester-sorozat dupla exponenciális növekedése nem meglepő, ha összehasonlítjuk az Fermat-számok sorozatával, hiszen a Fermat-számok az előbbi megszokott képlet mellett a Sylvester-sorozathoz hasonló módon is megadhatóak:

Egyiptomi törtekkel való kapcsolatai

A Sylvester-sorozat reciprokai által kapott egységtörtek végtelen sora a következő:

A sor részösszegeinek egyszerű alakja:

ami igazolható indukcióval, vagy akár közvetlen módon – belátva, hogy a rekurzióból következik az

összefüggés, amivel teleszkopikus összegzést végezve:

Mivel a részösszegek ezen sorozata 1-hez konvergál, ezért a teljes sor az 1-nek végtelen egyiptomitört-reprezentációját adja:

Az 1 bármilyen hosszú egyiptomitört-megfeleltetése megkapható a sorozat „levágásával”, majd az utolsó tört nevezőjéből 1 levonásával, például:

Ez általánosan így néz ki egy tetszőleges k index esetén: .

A végtelen sorozat első k tagjának összege adja a legközelebbi lehetséges alsó becslését 1-nek az összes k-tagú egyiptomi törtes sorozat között.[2] Például az első négy tag összege 1805/1806, ezért bármely (1805/1806, 1) intervallumban lévő egyiptomitört-megfeleltetés legalább 5 elemet igényel.

A Sylvester-sorozat úgy is felfogható, mint egy egyiptomi törteket előállító mohó algoritmus (wd), ami minden lépésben kiválasztja a lehető legkisebb nevezőt, amitől a sor részösszege még 1 alatt marad. Más megközelítésben a sorozat első tagjától tekinthető az ½ páratlan mohó felbontásának.

Egyediség és racionális összegű gyorsan növő sorok

Amint azt Sylvester maga is megjegyezte, a Sylvester-sorozat egyedinek tűnik abban a tekintetben, hogy ilyen gyorsan növekvő értékek mellett a reciprokok összege racionális számhoz konvergál. A Sylvester-sorozat példát nyújt arra, hogy önmagában a dupla exponenciális növekedés nem elégséges feltétele a sorozat irracionális voltának.[3]

Ha egy sorozat elég gyorsan nő ahhoz, hogy

és a sorozat egy A racionális számhoz konvergál, akkor egy bizonyos küszöbindextől kezdődően minden n indexre az sorozatot ugyanazon

rekurrencia-szabály kell meghatározza, mint a Sylvester-sorozatot (Badea 1993).

(Erdős & Graham 1980) sejtése szerint az ilyen típusú eredményekben a sorozat növekedését korlátozó egyenlőtlenség lecserélhető a következő gyengébb feltételre:

(Badea 1995) vizsgálta a sejtés megoldásának előrehaladását; lásd még (Brown 1979).

Oszthatóság és prímfelbontások

Ha i < j, a definícióból következik, hogy . Ezért a Sylvester-sorozat bármely két tagja relatív prím. Továbbá a sorozat tagjainak egyetlen prímtényezője sem lehet kongruens 5-tel modulo 6. A sorozat segítségével bebizonyítható, hogy végtelen sok prímszám létezik (hiszen bármely prímszám a sorozat legfeljebb egy tagjának lehet osztója), sőt, sorozat segítségével az is bebizonyítható, hogy végtelen sok olyan prím létezik, ami kongruens 7-tel modulo 12.[4]

A Sylvester-számok faktorizációjával kapcsolatban számos kérdés áll még nyitva. Nem ismert például, hogy minden tag négyzetmentes-e.

Ahogy (Vardi 1991) írja, könnyen meghatározható, hogy adott p melyik Sylvester-számnak osztója (ha osztója bármelyiknek): egyszerűen modulo p kell számítani a Sylvester-sorozat rekurrenciáját, amíg olyan számhoz nem érünk, ami kongruens 0-vel (mod p), vagy ismétlődő modulushoz. Ezzel a technikával az első 3 millió prímszám közül 1166 vagy 1167 prímosztóját találta meg a Sylvester-számoknak, melyek közül egyiknek a négyzete sem volt osztója Sylvester-számnak. A Sylvester-számokat osztó prímszámok sűrűsége nulla az összes prímszám között:[5] valóban, az x-nél kisebb ilyen prímek száma .[6]

A következő táblázat a Sylvester-számok prímtényezős felbontását mutatja be (kivétel az első 4 tag, amik prímek).[7] Konvenció szerint Pn és Cn bizonyos n számjegyű prímszámokat, illetve összetett számokat jelölnek.

n sn prímtényezői
4 13 × 139
5 3263443, ami prím
6 547 × 607 × 1033 × 31051
7 29881 × 67003 × 9119521 × 6212157481
8 5295435634831 × 31401519357481261 × 77366930214021991992277
9 181 × 1987 × 112374829138729 × 114152531605972711 × 35874380272246624152764569191134894955972560447869169859142453622851
10 2287 × 2271427 × 21430986826194127130578627950810640891005487 × P156
11 73 × C416
12 2589377038614498251653 × 2872413602289671035947763837 × C785
13 52387 × 5020387 × 5783021473 × 401472621488821859737 × 287001545675964617409598279 × C1600
14 13999 × 74203 × 9638659 × 57218683 × 10861631274478494529 × C3293
15 17881 × 97822786011310111 × 54062008753544850522999875710411 × C6618
16 128551 × C13335
17 635263 × 1286773 × 21269959 × C26661
18 50201023123 × 139263586549 × 60466397701555612333765567 × C53313
19 775608719589345260583891023073879169 × C106685
20 352867 × 6210298470888313 × C213419
21 387347773 × 1620516511 × C426863
22 91798039513 × C853750

Alkalmazásai

(Boyer, Galicki & Kollár 2005) a Sylvester-sorozat tulajdonságait használják fel arra, hogy nagy számú olyan Szaszaki-féle Einstein-sokaságot definiáljanak, melyek differenciális topológiája megegyezik a páratlan dimenziójú gömbökével vagy egzotikus gömbökével. Megmutatják, hogy a 2n − 1 dimenziós topologikus gömb különböző Szaszaki-féle Einstein-metrikája legalább arányos az sn-nel, így n-re nézve dupla exponenciálisan nő.

Ahogy (Galambos & Woeginger 1995) is lejegyezte, (Brown 1979) és (Liang 1980) a Sylvester-sorozatból vett értékekkel konstruált alsó korlátos példákat az online ládapakolási algoritmusokhoz. (Seiden & Woeginger 2005) hasonlóan használta fel a sorozatot egy kétdimenziós szabási feladat-algoritmus teljesítményének alsó korlátjának beállítására.[8]

A Znám-probléma olyan számhalmazokkal foglalkozik, melyek közül bármelyik szám osztója az összes többi szám szorzata plusz 1-nek, de egyik szám sem azonos vele (tehát valódi osztója). Az utóbbi követelmény hiányában a Sylvester-sorozat értékei megoldásait adnák a problémának; a követelménnyel együtt más megoldásai vannak, melyek a Sylvester-sorozatéhoz hasonló rekurziókból származnak. A Znám-probléma megoldásainak a felületi szingularitások osztályozásában (Brenton and Hill 1988) és a nemdeterminisztikus véges állapotú automaták elméletében vannak alkalmazásai.[9]

D. R. Curtiss (1922) leírja a k taggal való, egyhez legközelebbi közelítések egy alkalmazását a tökéletes számok osztószámának alsó korlátjának meghatározásában; (Miller 1919) ugyanezt a tulajdonságot használja bizonyos csoportok méretére vonatkozó alsó korlát meghatározására.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. (Graham, Knuth & Patashnik 1989) feladatként határozta ezt meg, lásd még (Golomb 1963).
  2. Ezt az állítást általában (Curtiss 1922)-nek tulajdonítják, de (Miller 1919) ugyanezt a kijelentést teszi egy korábbi írásában. Lásd még (Rosenman & Underwood 1933), (Salzer 1947) és (Soundararajan 2005).
  3. Guy,2004
  4. Guy,Nowakowski(1975)
  5. Jones(2006)
  6. Odoni(1985)
  7. Az sn Sylvester-számok azon p prímtényezőit, ahol p < 5·107 és n ≤ 200, Vardi listázza. Ken Takusagawa listázza a felbontásokat egészen s9-ig, illetve s10-ig. A többi prímtényezős felbontást a Jens Kruse Andersen által fenntartott a list of factorizations of Sylvester's sequence oldal tartja számon.
  8. Munkájukban Seiden és Woeginger végig „Salzer sorozata”-ként hivatkoznak a Sylvester-sorozatra, (Salzer 1947) legjobb approximációra vonatkozó munkája nyomán.
  9. Domaratzki,Ellul,Shallit,Wang(2005)

Irodalom

További információk