Négy gyermekes zsidó családban született. Apja Steiner Bernát matematikatanár, anyja Schwartz Cecilia. Testvére Endre sakkolimpiai bajnok, apja erős klubjátékos volt, 1907-ben a Székesfehérváron rendezett nemzeti tornán legyőzte a fiatal Réti Richárdot, és a későbbi győztes Forgács Leót is. Apja orvosi ellátás hiánya miatt, Endre testvére munkaszolgálatosként a 2. világháború idején haltak meg.[3]
Budapesten műszaki középiskolában, a Markó utcai Reálgimnáziumban végzett, majd 1926-ban a németországi Mittweida Technikumban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az 1920-as években két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban mérnöki gyakorlaton.
19 éves korában, 1922-ben szerezte meg a mesteri címet, a szövetség mesteri főtornájának megnyerésével.[4] Egyik legnagyobb versenysikerét 1927-ben érte el, amikor az 1927. évi kecskeméti nemzetközi versenyen Aljechin mögött holtversenyben Aaron Nimzowitschcsal a 2. helyen végzett.[5]
Az 1930-as években profi sakkversenyző volt. A két magyar bajnoki cím (1931 és 1936) mellett ebben az időszakban a legjobb eredményei: Ostrava, (1933, holtversenyben a második), Maribor, (1934, holtversenyben az első) és Bécsben (1935, holtversenyben az első.)
1936-ban Ausztráliában turnézott. 100%-os teljesítménnyel nyerte meg az 1936/37. évi ausztrál bajnokságot, de mint külföldi, nem volt jogosult a cím viselésére. 1939-ben kivándorolt Ausztráliába. Még ebben az évben feleségül vette Augusta Edna Kingstont, aki szintén sakkozó volt, hatszor nyerte meg Új-Dél-Wales női sakkbajnokságát. Mivel a sakkból nem tudott megélni, ezért rajzolóként dolgozni kezdett.
1944-ben kapta meg az ausztrál állampolgárságot. Ezután 4 alkalommal (1945, 1946/47, 1952/53 és 1958/59) nyerte meg az ausztrál sakkbajnokságot és 9 alkalommal lett Új-Dél-Wales bajnoka.
Emigrációjából csak egy alkalommal tért vissza Európába, 1949-ben. Ekkor három versenyen vett részt: Karlovy Varyban, Budapesten és Saltsjöbadenben. 1950-ben nemzetközi mesteri címet kapott. Mivel ezt követően nem játszott nagy nemzetközi versenyen, nem érte el a nagymesteri címet.
1975-ben halt meg Sydneyben.
Játékereje
A Chessmetrics historikus pontszámításai szerint a legmagasabb Élő-pontszáma 2654 volt 1938 januárban, amellyel akkor 12. volt a világranglistán. A világranglistán a legelőkelőbb helyezése a 11. volt, amelyet 1937 júliusban és augusztusban tartott. A legmagasabb egyénileg teljesített performance-értéke 2728 volt, amelyet 1927-ben a Kecskeméten rendezett nemzetközi versenyen ért el, ahol Aljechin mögött a 2. helyet szerezte meg.
Olimpiai szereplései
Három hivatalos és egy nem hivatalos sakkolimpián 69 partit játszott magyar színekben és 45,5 pontot szerzett.[6][7] Összesen csapatban 1 arany, egyéniben 1 ezüst és 1 bronzérmet nyert a magyar csapattal.
Lajos Steiner: Kings of the Chess Board 1948. A Selection of 26 Games from Saltsjöbaden, Budapest, Carlsbad and London. M. E. Goldstein und H. Falconer, Roseville New South Wales 1948.
Róla szóló könyvek, cikkek
Arpád Walter Földeák: Lajos Steiner. The Chess Player, Nottingham 1997.
John S. Purdy: Steiner, Lajos (1903–1975). In: Douglas Pike (Hrsg.): Australian Dictionary of Biography. Melbourne University Press, Carlton, Victoria 1966 ff. (englisch)
Jan-Peter Domschke u. a.: Mittweidas Ingenieure in aller Welt. Hochschule Mittweida (Hrsg.): Mittweida 2004, S. 114f.
C. Chua, Australian Chess at the Top (Adel, 1998)
Chess World, 1 Mar 1948, p 50, July 1954, p 157, May 1959, p 116
Sydney Morning Herald, 31 July 1936, 29 May 1945, 25 Apr 1975
Jeremy Gaige: Name Index to Chess Turnament Crosstables (angol nyelven). Anders Thulin, Malmö (elektronikus kiadás). (Hozzáférés: 2014. június 29.) – a versenyeredmények egy része
Event Details: Lajos Steiner (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 29.) – a versenyeredmények egy része, valamint a performance adatok