Egyike azon sakkozóknak, akik már az első világháború előtt időlegesen, végleg pedig az 1917-es kommunista fordulat következtében elhagyták az Orosz Birodalmat. Nemcsak mint kiemelkedő nagymester, és mint világbajnok-jelölt vált világhírűvé, hanem mint a sakkelmélet egyik jelentős fejlesztője és szakíró. Első jelentős győzelme után (1906, München), rendszeresen érte el sikereit a különböző nemzetközi versenyeken. Tizenöt alkalommal győzött, legyőzve a kor legkiemelkedőbb nagymestereit is, például 1929-ben Karlsbadban. Megnyerte az 1914-es Összorosz Bajnokságot Szentpétervárott.
1922-ben költözött Koppenhágába, és hamarosan dán állampolgárságot kapott. Két alkalommal (1924 és 1934) nyerte meg a Nordic Chess Championship-et, az északi államok összevont sakkbajnokságát.
Világbajnok-jelölt lett, de nem küzdhetett meg a címért, mert nem tudta előteremteni a nevezési díjat.
Per Skjoldager und Jørn Erik Nielsen: Aron Nimzowitsch. On the road to chess mastery, 1886-1924. McFarland, Jefferson 2012. ISBN 978-0-7864-6539-2
Raymond Keene: Aron Nimzowitsch, master of planning. Batsford, London 1999, ISBN 0-7134-8438-1
Német nyelven:
Peter Anderberg: Neues zum Nimzowitsch-Tarrasch-Konflikt. In: Kaissiber. Ausgewählte Beiträge zum Schach. 26, 2006, S. 50–55. ISSN0948-3217
Peter Anderberg: Aaron Nimzowitsch und die Baltische Zeitung. In: Kaissiber. Ausgewählte Beiträge zum Schach. 29, 2007, S. 54–65. ISSN0948-3217
Johannes Fischer: Nimzowitsch vs. Tarrasch: Zwei Dogmatiker im Streit. In: KARL. Das kulturelle Schachmagazin. 23. Jg., 3, 2006, S. 32–37, ISSN1438-9673
Wolfgang Kamm: Siegbert Tarrasch. Leben und Werk. Biographie zum 70. Geburtstag. Unterhaching 2004, ISBN 3-933105-06-4