1938-ban Székesfehérváron érettségizett. 18 évesen, korengedéllyel vonult be az 1. budapesti gyalogezredhez. 1940-ben felvették a Ludovika Akadémiára, ahol 1942-ben hadnaggyá avatták. Évfolyam másodikként Gyimesfelsőlokra a 32. határvadász zászlóaljhoz kérte magát.
1944 januárjában főhadnaggyá nevezték ki és tavasszal megkapta a gyimesbükki őrs parancsnoki tisztét is.
1944. augusztus 28-a környékén kezdtek beszivárogni az orosz csapatok a határ közelébe. Ekkorra már átvette a völgyben levő csapatok felett (a németekén is!) a parancsnokságot és megszervezte a határvonalon a védelmet. Csapatait olyan jól irányította és mozgatta, hogy a szovjet parancsnokság nagy erőket sejtett Gyimesbükk környékén.
Mintegy háromhetes nagyon kemény, helyenként öldöklő kézitusába torkolló harcok után meg kellett terveznie a csapatai visszavonulását. A Csíki-medencében északi irányba nyomuló orosz csapatok miatt a bekerítés fenyegette.
1944. szeptember 16-án este megkezdte a csapatai kivonását a völgyből egy hatalmas vihar közepette. A Kovás-patakán keresztül sikeresen kijutott a Felcsíki-medencébe, Csíkszentdomokosra.
A kitörés után Sebő Ödön a 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként a rábízott katonákat tovább vezette a Székelyföldön, Felvidéken, Csehországon át Németországig, folyamatosan hátvédként, állandó harcban, „halálra ítélt zászlóaljként".
1945. április végén Nabburg város közelében esett amerikai fogságba.
