Az S. Schack Manka nótáskönyve. 16 magyar dal c. gyűjtemény borítója (Bárd Ferenc és Fia, 1931)
S. Schack Manka, született: Schack Malvina Mária Franciska Hedvig, a polgári életben használt nevei: (Skrovináné) Schack Malvin, Sásdy Jánosné (Pozsony, 1888. május 22. – Budapest, 1947 vagy 1947. március 22.) zeneszerző, hangverseny-énekesnő. Kiváló képzése ellenére megmaradt dilettáns komponistának. Az életében rendkívül népszerű művész nevét ma már csak magyar nótái őrzik.
Édesapja Schack Béla, a kereskedelmi oktatásügy kiváló szakértője, édesanyja az irodalom terén leányához hasonló teljesítményt nyújtó Schack Béláné (született Engel Mária), akinek verseskötete is megjelent Azokkal, akik sírnak (1916).[5]
Élete
Ötéves korától ismerkedett a zene alapjaival. Tizenöt éves volt, mikor egy dalát már előadták. Rendszeres képzését a Fodor ZeneiskolábanSiklós Albert és Kelen Ida kezdte. A ZeneakadémiánAntalffy-Zsiross Dezső és Szabados Béla növendékeként énektanári oklevelet szerzett. Ezek után Drezdában tanult még August Ifferttől (1859–1930) énekelni, Karl Brauntól (1864–1934) hangszerelést, zeneszerzést.
15 éves korában szerezte Altató-dalát, amelyet Elvira Malmedée, a mannheimi operaház tagja adott elő.[6]
Pályáját sikeres koncerténekesként kezdte, de közben folyamatosan komponált is. Az első világháború idején Dollinger Gyula klinikáján ápolónői oklevelet szerzett, és az Áldás utcai elemi iskolában berendezett hadikórházban dolgozott. Közben itt is és az ország számos pontján hangversenyeket rendezett. Ebben az időben komponálta a Csensztochoi legenda című melodrámáját. Balassa Jenő ezzel a művel egész Nagy-Magyarországot bejárta.[6]
1916 szeptemberében házasságot kötött Skrovina (1931-től Sásdy) János „méneskari főhadnaggyal” (később m. kir. őrnagy).
A háború után helyreállt viszonyok között folytatta korábbi tevékenységét. 1923. február 3-án került a legrangosabb helyre szerzeménye, amikor az Operaház bemutatta anyja szövegkönyvére komponált Pillangószerelem c. egyfelvonásos balettjét. A történetben erdei és mesebeli lények keringenek, repkednek addig, amíg a pillangókirály által elhagyott rózsakirálynő hosszú vívódás után meg nem hal. A „mű” hatalmas felháborodást keltett.[7] A Világ másnap megjelent kritikájában így ír:
Hogy kerül a Pillangószerelem az Operába? Míg Bartók Béla kemény fából faragott királyfia körül zajos politikai viták folynak, nesztelenül, könnyű pillangófogaton lejt elénk a dilettantizmus és az uj némajáték beszédes akaratlan szimbóluma [...] miért adták elő az állami szinházban a Pillangószerelmet?[8]
Összesen kilencszer játszották a darabot egy év alatt, majd örökre eltűnt a repertoárról.[9] Egyetlen érdeme az intézmény történetében, hogy ez volt az első női szerző által komponált mű a színpadon. Reiner Frigyes volt az, akit egyedül meggyőzött a darab, és azt javasolta, hogy adja fel énekesi pályáját, és csak a zeneszerzésnek éljen ezentúl.
Művei saját korában nyomtatásban és gramofon-lemezen jelentek meg. Szerzői estjei a leglátogatottabbak közé tartoztak. Hírességét mutatja, hogy már életében, 1931-ben felvették a nevét önálló szócikkel a Bozzai Margit által szerkesztett, 1931-es Magyar Asszonyok Lexikonába, ami a nők – magyar történelmen végigvonuló – egyenjogúságáról szól.[6]
1933. december 16-án részt vett A Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének vacsoráján a Gellért Szálló márványtermében.[10]
Fiát, Sásdy Bélát 1945. február 8-án elvitték málenkij robotra. 1947 júniusában tért haza.[11]
