Sassari (olaszIPA kiejtés: [ˈsas.sa.ri], kiejtéseⓘ, sassariul: Sassari, szárdul: Tàthari) város Olaszországban, Sassari megyében, Szardíniában, a sziget második legnépesebb települése kb. 130 000 lakossal (az agglomerációval együtt 300 000 lakossal). Jelentős képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik.
A bőségesen rendelkezésre álló vízkészlet (400 forrás és artézi kút) lehetővé tette évszázadokon át a kertészeti kultúrák elterjedését.
Sassari Olaszország (546,08 km² területtel) ötödik legnagyobb területű önkormányzata. A város legnagyobb részét nyugaton a gyéren lakott Nurra-síkság foglalja el, míg a 275 000 lakosból álló agglomerációs terület a városmagtól délkeletre helyezkedik el..
Számos régészeti lelőhely található a városon belül vagy környékén, mint Monte D'Accoddilépcsős piramisa, valamint számos Nuraghe és Domus de Janas („A tündérek háza”), egy római vízvezeték romja vagy egy római villarom, amelyet a Szent Miklós-katedrális alatt fedeztek fel, vagy egy ókori út töredéke két római gyarmatot, Turrys Lybissonist és Caralist kötötte össze.
A város határain belül is találtak fosszíliákat, egy 8,5 millió éves Oreopithecus bambolii, egy őskori antropomorf főemlős került napvilágra a helyszínen.
Középkor
A várost 9-10. században alapították Turris Lybisonis (jelenleg Porto Torres) ókori római római kikötőváros lakói, akik a szárazföldön kerestek menedéket, hogy megszabaduljanak a szaracén támadásoktól a tenger felől.
Sassari több önálló község egyesüléséből alakult ki, mint például Pietro di Silki, San Giacomo di Taniga, és San Giovanni di Bosove. A legrégebbi említés egy 1113-as dokumentumból való, egy Tathari nevű községből, amely a Szent Péter-kolostor archívumában található meg Silki-ben. A települést 1116-ban kifosztották a genovaiak. A bevándorlás folytatódott, a kora 13. századbanGiudicato di Torres legnépesebb települése volt, és utolsó fővárosa. Az utolsó bíró meggyilkolása után (1274), Sassari megkapta a Pisai Köztársaság félig független státuszát.
1284-ben a melorai csatában a pisaiak megsemmisültek a genovaiak flottája által, így a város megkapta szabadságát, így ez lett az első és csak szabad commune Szardíniában, saját szabályokkal. Szövetkeztek a genovaiakkal, akik kikötötték, hogy ők vehessék át az irányítást a pisaiaktól. Az 1316-os törvényeikben figyelemre méltóak a büntetések enyhítése, ha összehasonlítjuk őket a középkor büntető jogszabályaival.
1323-tól engedtek az aragóniaiaknak, melynek értelmében megmaradnak a következő évszázadokban, de még háromszor fellázadtak Sassari ellen. A megmozdulások megszűntek, amikor V. Alfonz aragóniai király támogatta Sassarit mint Città Regia (királyi város) és melyben a király közvetlenül uralkodik és mentesíti a települést minden feudális adózástól. Hódítási kísérletei Genova felett nem sikerültek. 1391-ben a települést meghódította Brancaleone Doria és a fia, V. Marián arboreai királyArboreából, amely fővárossá vált, de 1420-ban az aragóniaiak kezébe jutott, akiktől 1479-től a spanyol királyok vették át.
Váltogatták egymást a válság évei, a gazdasági kizsákmányolás közreműködésével, csökkent a forgalom tengeri kereskedelem körében, amelyek a nem biztonságos szaracén kalózok napi betöréseihez vezettek. Az uralkodóik korrupciója miatt 1528-ban és 1652-ben két nagy csapás érte a kulturális és gazdasági jólétet. 1562-ben a jezsuiták megalapították a városban az első szardiniai egyetemet, ugyanebben az évben vezették a nyomtatási rendszert, és a reneszánsz humanizmus mozgalmának terjedését. Számos manierista művész és flamand iskola működött a városban.
Modern történelem
Az osztrák uralmat (1708–1717) a szárd–piemonti irányítás követte (1720–1861), amely után a város az újonnan létrehozott Olasz Királyság részévé vált. 1795. december 28-án antifeudális felkelés tört ki a városban egy szardíniai politikus és hazafi, Giovanni Maria Angioy vezetésével, aki ellen a Savoyai-ház is harcolt. A csapatok elfoglalták a várost.
A 18. század végén az egyetemet helyreállították. 1836-ban, hat évszázad után a középkori falakat részben lebontották, hogy a település terjeszkedhessen. Az új városi terveket megvalósították, a rendszer új fővárosának (Torino) modellje alapján, geometrikus utcákkal és terekkel. Sassari fontos ipari központtá vált, a 19. században a második legfontosabb olasz várossá vált bőrelőállítás szempontjából, és 1848-ban a sassari vállalkozó, Giovanni Antonio Sanna irányítása alá vette Montevecchio bányáját, így a Királyság harmadik leggazdagabb emberévé vált. Az első vasutat 1872-ben nyitották meg.
1877-ben a régi aragóniai kastélyt lerombolták, és helyére a „Caserma La Marmora”-t építették, amely a „Brigata Sassari” főhadiszállásává vált. 1915-ben alapították, és ez az első és máig egyetlen olasz katonai egység, amely kizárólag szardíniai katonákból áll.
A 19. század végén új városi fejlesztéseket hajtottak végre a Cappuccini-dombon, valamint a város déli oldalán, amelyek az eklektika, a szecesszió és az art déco építészeti stílusait tükrözték, amelyek egy mozgalom felé vezettek, amely létrehozott egy hibrid kísérletezést a helyi építészeti stílusokból, melynek neve Sassari Szabadság.
A fasiszta diktatúra folyamán a város átlépte az ötvenezer lakosú határt, emiatt új lakónegyedek épültek, amelyek közül a legfontosabb a Monte Rosello és a Porcellana, a racionalista építészet tipikus példái. A La Nuova Sardegna napilap rombolónak minősült, ezért bezárt.
A második világháború ideje alatt a három szövetséges kísérlete a város lebombázására meghiúsult: csak a vasútállomás sérült meg, de az is csak egy baleset miatt.
Napjainkban Sassari Észak-Szardínia legfontosabb kulturális, adminisztratív és történelmi központja.
A város saját egyetemmel rendelkezik (Sassari Egyetem), amely a legrégebbi Szardíniában (a jezsuiták alapították 1562 és 1627 között), hírneves intézmény, főképpen a joggyakorlati tudományok, az állatorvosi ismeretek, az orvostudomány és a mezőgazdasági ismeretek terén. Könyvtára számos régi dokumentumot tartalmaz, köztük a Condaghes, Szardínia első jogi kódexei, és a szárd nyelv első írásos emlékei (11. század), valamint a Carta de Logu (IV. Marián arboreai király által az alkotmánynál kibocsátott, és később lánya, I. Eleonóra arboreai királynő(judex/giudichessa) által a 14. században frissített jogi kódex).
A Sassari Egyetem az első helyen áll a legjobb olasz „középfokú” egyetemek listáján, a Censis Research Institute 2009-es felmérése alapján.
A sassari dialektusrendszer (Sassaresu vagy Turritanu) nem hasonlít nagyon a szárd nyelvhez, a legközelebbi rokona a korzikai nyelv, de ebben a témában mély viták történtek. Ez a más nyelvek keverékén alapul, név szerint a korzikai, pisai és genovai (a Giudicati idejében a pisai és genovai tengeri köztársaságokkal folytatott hosszú középkori kapcsolatok miatt), a spanyol és a katalán is. Az erős logudorese hatás miatt érzékelhető a fonetika, a mondattan és a szókincs változása. A sassari nyelvet a városban és környékén beszélik, mintegy 120 000 fő a 175 000 emberből teljes népességből, nagy beszélői közösségek vannak jelen még Stintinóban, Sorsóban és Porto Torresben; átmenete galluri nyelvhez hasonlít, mely castellanesi dialektusokként ismert, és Castelsardo, Tergu és Sedini környékén hallhatjuk.
A pisai várfal, a 13. században vette körül a várost 36 toronnyal (napjainkban a tornyokból már csak hat maradt fenn) és a Castello di Sassari néven ismert aragóniai kastély, 1877-ben lebontották, majd néhány szobát, a pincét és a torony egy részét újra felfedezték 2008-ban.
A silki Szent Péter-templom, a 12. században építették, a 17. században renoválták. Itt találtak középkóri kódexeket is Condaghe di san Pietro néven Silkiben.
A „Corso Vittorio Emanuele” a középkori város fő utcája, körülvéve különböző korú érdekes épületekkel, amelyek a katalán-gótikus stílus tipikus példái (mint az ún. Re Enzo háza, a Sant' Andrea barokk templom, amelyet a korzikai közösségek építtek, a neoklasszikus „Civil Színház”, vagy a „Quesada palotája”).
A bari Szent Miklós-katedrális, a 13. században építették katalán-gótikus stílusban 1480-tól, egy emlékmű a Duca di Moriana belsejében. Az 1650–1723-as barokk spanyol gyarmati helyreállításokhoz tartozó homlokzat egy négyszögű oszlopcsarnokkal rendelkezik, melynek három fülkéjébe szentek szobrait tartják. A harangtorony román stílusú.
A Santa Maria di Bètlem-templom és kolostor a 13. és a 19. század között épült. Az eredeti homlokzat és a kolostor egyes részei lombard román stílusban épültek, néhány kápolna nemzetközi gótikus stílusban, míg az épület többi része a nagy kupolával újraépült barokk stílusban és neoklasszikus stílusban, Antonio Cano szardíniai építész által 1829 és 1834 között.
A Legáldottabb Szentháromság-templom egy ismeretlen művész által festett szép képekkel rendelkezik a quattrocento korából.
A Palazzo D'Usini a polgári építészet legfontosabb példája a reneszánsz korból Szardínián (jelenleg a Publikus Könyvtár működik benne, ezért nyitott a látogatók előtt).
A Rosello-kút 1606-ban épült egy német mester által. Két négyzet alakú részből áll, melyek tetején két összeillő íven található Szent Gavino szobra.
Az Egyetemi Palota a 17. és a 20. század között épült, korábban jezsuita iskola működött az épületben.
A Hercegi Palota (jelenleg Városháza, 1775-1806) Asinara hercege számára volt építve a 18. században.
A Piazza d'Italia (19. század) Sassari főtere. Érdekes épületekkel van körülvéve, mint a neogótikus „Palazzo Giordano” vagy a neoklasszikus Sassari Megyei Palota, ahol a Savoy-ház régi királyi lakosztályai voltak megtalálhatóak.
Múzeumok
Nemzeti Archeológiai és Néprajzi „G.A. Sanna” Múzeum
A Szardíniai Kézimunka EXPO "I.S.O.L.A." Pavilonja
Fesztiválok és hagyományok
A Cavalcata Sarda (Szardíniai Kavalkád): a legfőbb laikus esemény Szardíniában, május utolsó vasárnapján több ezer ember látogat ide Szardínia minden részéről a sassari parádéra a városon át az, több száz ember öltözik saját helyi népi ruhájába, jó példák itt a szardíniai lovak is.
A Faradda di li candareri (Gyergyatartók): egy áhitatos körmenet, amely során a városi céhek tagjai hatalmas, fából készült gyertyákat hordoznak a városközponttól a Santa Maria di Bètlem-templomhoz, a pestis 1582-es véget érésének emlékére, de az ünnepség valószínűleg pisai kulturális hagyomány, amelyet átvettek a helyiek is, és valószínűleg már a 13. század második felében is voltak ehhez hasonló körmenetek a szigeten.
A városban népszerű a borászat, a fehér- és a vörösbor is elterjedt.[3]
A városra jellemző ételek a különböző csigafajták (helyi nevükön „ciogga”), valamint a szardíniai specialitás, a favata, melynek alapanyagai a káposzta, lóbab és a kolbász. Helyi étel még a „ziminu”-nak nevezett sült hús is.[3][4]
2007-ben a város 128 611 lakossal rendelkezett, amelyből 61 944 férfi és 66 667 nő volt. Sassari népessége 9 519 fővel emelkedett az elmúlt 7 évben (2001 és 2008 között).
Születési ráta: 8,2 születés/1000 fő
Termékenységi ráta: 1,15 születés/1000 fő
Halálozási ráta: 7,9 halálozás/1000 fő
Népességváltozási diagram az évek folyamán:
Migráció
A város lakossága jelentős mértékben növekedett az utolsó évtizedekben, többek között a bevándorlásnak köszönhetően, több ezer szardíniai vándorol be a városba a sziget különböző régióiból. 2008-ban a népesség 98,4%-a olasz volt, a további 1978 fő bevándorolt.
Sassari Önkormányzati Tanácsát a baloldali többség vezeti, amelyet 2005. május 25-én választottak meg. A polgármester Gianfranco Ganau, aki a Demokrata Párt tagja.
Közigazgatási beosztás
A Sassari Önkormnányzat hat Circoscrizione-ra (adminisztratív körzetekre) van felosztva.
Circoscrizioni
Népesség
Bennfoglalt negyedek
1° Circoscrizione
21 070
Történelmi központ, Bancali, Caniga, La Landrigga
2° Circoscrizione
30 822
Latte dolce, Li Punti, San Giovanni, Ottava, Sant'Orsola
3° Circoscrizione
46 247
Monte Rosello, Cappuccini, Luna e Sole, Lu Fangazzu
4° Circoscrizione
27 966
Carbonazzi, San Giuseppe, Porcellana, Rizzeddu
5° Circoscrizione
1 816
Tottubella, La Corte, Campanedda
6° Circoscrizione
1 284
Argentiera, Biancareddu, La Pedraia, Baratz, Canaglia, Palmadula, Villa Assunta
Gazdaság
A város gazdasága főként a szolgáltatásokra fókuszált és alkalmazott tercier. Ez az elve Közép- és Észak-Szardínia adminisztratív központjának. A fő szardíniai bankoknak (Banco di Sardegna és Banca di Sassari) irodájuk és képviseletük van a városban.
Számos kutatási központ található a városban, például az egyetem, a Regionális Időjárás-szolgáltatási Központ (Meteo Sar.), a Regionális Környezetvédelmi Ügynökség (ARPA), a Szardíniai Zooprophylaxis Intézet, a Nemzeti Kutatási Központ (CNR) laboratóriumai, mint a Biometeorológiai Intézet (IBIMET), a Biomolekuláris Kémiai Intézet (ICB), az Ökoszisztéma-tudományok Intézete (ISE), vagy az Élelmiszer-termelési Intézet (ISPA), az Állattermelési Rendszer Intézete a Mediterrán Társadalomban (ISPAAM).
A gyártási rendszer az építész-, gyógyszer-, élelmiszer- és nyomdaiparon alapul, de még petrolkémiai- és olajfinomítók is találhatók Porto Torresen.
A turizmus főképpen a tengerpartra összpontosul. Platamona, Porto Ferro és Argentiera a legfontosabb tengeri üdülőhelyek az önkormányzatban.
A legközelebbi tengeri kikötő Porto Torresben található, 16 kilométerre Sassaritól.
A Városi és Elővárosi Tömegközlekedés az Azienda Trasporti Pubblici (ATP) 23 autóbuszvonala és a Ferrovie della Sardegna (FdS) tranzit vasúttársasága által működik.
A városban két vasúttársaság köti össze síneken a várost a sziget többi részével:
a FdS (Szardíniai Vasutak) ezekkel a településekkel van vasúti kapcsolatban: Alghero, Sorso, Nulvi és Palau.
A város kapcsolódik Porto Torreshez és Cagliarihoz a SS131 autópályán Algheroig, a SS291-es autópályáig. Nagy kapacitású közlekedési utak csatlakoztatják Sassarit Tempio Pausaniával(SS672) és Olbiával (SS199).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sassari című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.