Salgótarján népessége

Salgótarján népessége 2022. október 1-jén 31 312 fő volt, ami Nógrád vármegye össznépességének 17,2%-át tette ki.

Története

A 19. század második feléig nem volt a környezetéből kiemelkedő település, a hegyes-dombos vidék jellegzetes faluinak egyike volt. A 19. század közepén a falu népessége mintegy 800 fő volt, a város mai területén fekvő falvak együttes lélekszáma pedig mintegy 3500.[1]

A település és környéke a szénbányászat majd az ahhoz kapcsolódó ipar fejlődésével indult jelentős gyarapodásnak. Maga Salgótarján az 1870-es években lépte át az 5 ezer fős határt, az 1890-es években a 10 ezer főt és 1940 körül a 20 ezret. A szomszédos, később hozzácsatolt települések hasonló ütemben gyarapodtak.

A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, de Nógrád megye székhelyének idehelyezése és az ipar erőteljes fejlesztése újabb lendületet adott annak. A népességnövekedés újabb három évtizeden át folyamatos és jelentős volt, 1980 körül laktak a legtöbben Salgótarjánban, ekkor a város népessége (beleértve az időközben hozzácsatolt településeket is) kevéssel meghaladta az 50 ezer főt. Azóta azonban a népesség folyamatosan csökken, a csökkenés üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot, és fő oka a helyi gazdaság, főleg az ipar visszaesése. 2008-ban már 38 683 fő élt itt, igaz, ebben a számban nincs benne a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu több mint 2000 lakója.[2][3]

Salgótarján népességének változását az alábbi ábra szemlélteti (2001-ig Baglyasalja, Somoskő, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna népességét is beleértve, 2008-ban viszont a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu 2287 fős népessége nélkül):

Nemzetiségek

A török időkben elnéptelenedett Salgótarjánt a 18. század végén főleg felvidéki szlovák telepesek népesítették újra. Az 1877-ben megnyitott acélgyár ismét az ország különböző részeiről vonzott különböző nemzetiségű lakosokat a városba. A nagyarányú bevándorlás miatt a település vallási összetétele is vegyes volt.

1890-ben a németek aránya meghaladta a 10, a szlovákoké pedig a 20%-ot,[4] 1910-ben viszont mindkét nemzetiség 5% alatti arányban volt jelen.[5] A folyamatos nagyarányú betelepülés és az ipari és városias fejlődés eredményeként erőteljes asszimiláció ment végbe, amihez a két világháború után még a nemzetiségiek egy részének távozása is társult. Mindezek következtében a város mára elvesztette a száz évvel korábbi nemzetiségi sokszínűségét.

Az alábbi táblázat Salgótarján nemzetiségi eloszlását mutatja 2001-es adatok alapján:

Nemzetiségi eloszlás (2001)[6]
Összesen Magyar Roma Német Szlovák Egyéb
100% 93,8% 2,5% 0,2% 0,2% 3,3%

Vallási összetétel

A város felekezeti összetétele 2001-ben a következőképpen alakult:

Vallási összetétel (2001)[2]
Összesen Római katolikus Görögkatolikus Református evangélikus Egyéb felekezethez Nem tartozik felekezethez Ismeretlen, nem válaszolt
100% 55,2% 0,5% 2,9% 2,0% 0,8% 23,7% 14,9%

Lakások

Év Lakások száma
2008 18 271 Növekedés
2007 18 271 Csökkenés
2006 19 312 Növekedés
2005 19 260 Növekedés
2004 19 242 Növekedés
2003 19 219 Csökkenés
2002 19 240 Növekedés
2001 19 219 Csökkenés
2000 19 426 Növekedés
Év Lakások száma[2]
1999 19 396 Növekedés
1998 19 377 Növekedés
1997 19 360 Csökkenés
1996 19 362 Növekedés
1995 19 332 Csökkenés
1994 19 363 Csökkenés
1993 19 338 Növekedés
1992 19 237 Növekedés
1991 19 112 Növekedés
1990 18 965 Növekedés

Munkanélküliség

A városban a 2001-es népszámlálás szerint a munkanélküliek száma 4297 volt, életkori megoszlásuk pedig az alábbi:

  • 15-29 éves: 1623 fő
  • 30-39 éves: 1018 fő
  • 40-49 éves: 1097 fő
  • 50-59 éves: 526 fő
  • 60 éves vagy idősebb: 33 fő

Források

  1. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  2. ↑ a b c Központi Statisztikai Hivatal Adatai[halott link]
  3. ↑ www.nepszamlalas.hu
  4. ↑ Magyarország helységnévtára 1892, KSH
  5. ↑ A Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. KSH, 1912
  6. ↑ 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora