A sacilei csata1809. április 16-án zajlott le az Eugène de Beauharnais herceg, Itália alkirálya, Napóleon fogadott fia által vezetett francia-olasz és a Habsburg–Lotaringiai János főherceg által vezetett osztrák erők között. A csatában az osztrákok meghátrálásra kényszerítették a francia császár nevelt fia által vezetett, létszámban kisebb francia csapatokat.
János főherceg seregével átlépte a francia csatlós Itáliai Királyság határát. A francia és itáliai csapatokat visszavonulásra kényszerítette, és arra, hogy soraikat a Tagliamento folyó mögé visszahúzódva rendezzék. Eugène de Beauharnais, hogy elébe vágjon a főherceg fenyegető támadásának, csapatait a határon Friuli és Velence között helyezte el. Grenier 3. hadosztálya látta el Sacile védelmét. Eugene herceg megszervezte a város védelmét és előkészítette seregét az ellentámadásra.
Az osztrákok április 16-án érkeztek Saciléhez, miután néhány kisebb összecsapás késleltette őket Pordenonénál és Ospedalettónál. Ez előbbinél (Pordenonénál) Frimont osztrák tábornok (Palota grófja) legyőzte az ellenség hátvédjét, ekkor 4 ágyút és 3 ezredsast vett el a franciáktól.[1] A harcok nagy része a folyón újonnan épített hídnál zajlott. Harcok az egész délelőtt tartottak, amíg az osztrákok szárnya előretört és francia vonalat visszavonulásra késztette, Eugène herceg, Itália alkirálya kénytelen volt meghátrálni. A franciák visszahátráltak a Piave folyóig, ahol mindkét fél később újra találkozott egy másik csatában.
Következmények
A forrásokban a veszteség adatok eltérőek: 3000–6500 katona a francia oldalon, az osztrák félen a veszteség „csak” 2836 fő volt. Továbbá az osztrákok zsákmányoltak 15-19 ágyút és 3 francia hadisas jelvényt, foglyul ejtettek 3 tábornokot és 6000 katonát.
Eugène, a császár fogadott fia ezt írta Napóleonnak: „Atyám, elnézésedet kérem! Féltem attól, ha meghátrálok, hibáztatni fogsz. Csatáztam, és veszítettem.”
Az osztrákok április 17-én a csatatéren pihentek. A nagy esőzések miatt csak április 19-én próbálkozhattak meg az ellenség üldözésével. Ragyogó győzelmüket nem aknázták ki, ez később megbosszulta magát.
↑A sacile-i győzelem kivívásában is részt vett és ezután a Verona felé való előnyomulás alatt ő vezette az elővédet, valamint később a visszavonulás alatt is folytonosan ő volt a hátvéd vezére, miközben több ütközetben oly vezéri tehetséget és merészséget tanúsított, hogy a Mária Terézia-rend nagykeresztjével tüntették ki.[1][Tiltott forrás?]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Sacile című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_-_Andrea_Appiani_(Museo_Correr,_Venice).jpg)
