Középiskoláit Kolozsvárt, a piarista gimnáziumban s a brassói római katolikus gimnáziumban végezte. A kolozsvári egyetemen bölcsészhallgató volt; tanulmányait abbahagyva 1881-től bányatisztviselő Nagyágon, segédtanár a bányászati iskolában, majd kincstári főigazgató Nagybányán. Családi nevét (Oblatek) 1882-ben változtatta meg. Több vidéki lap szerkesztője; 1910-től a Petőfi Társaság tagja; a nagybányai Teleki Társaság elnöke. Halála után írta róla Kiss Ernő: „Erdélyben élte le egész életét, de Erdély csak azt látja meg, ami Budapesten tűnt föl, csak azokra a hangokra figyelt, amelyek onnan hallatszottak...” (Pásztortűz, 1923).
Munkássága
Egyike volt a román irodalom első magyarországi ismertetőinek. Érdemeit Köllő Károly így értékelte: Benedek Elek és Solymossy Elek mellett nemzedékének legjobbjai közé tartozik, akik 1848 polgári-demokratikus eszméihez híven és hibáiból okulva, józan derűlátással apostolkodtak a kölcsönös megértés és minél szélesebb körű együttműködés érdekében.
.svg){kind=small}