Édesapja Ráth Károly győri gabonakereskedő, édesanyja Kéler Zsuzsanna. Rokona volt Rát Mátyásnak, aki az első magyar hírlapot, a Magyar Hírmondót, alapította.
1847-ben Pápa városáról írt tanulmánya az első nyomtatásban megjelent műve.
Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. A 23. honvédzászlóalj győri illetőségű fiatalokból alakult, itt hadnagy, főhadnagy, majd Kmety György hadsegéde lett. Részt vett a schwechati, móri, branyiszkói s kápolnai csatákban; ostromolta a budai vízvezeték védelmére emelt veszélyes palánkot, míg a fárasztó nyári hadjárat vége felé a sok viszontagság következtében kimerült és betegen a péterváradi kórházba került, ahol az osztrákok foglyává lett. Itt kereste fel édesanyja, aki fiát Győrbe hozta, ahonnét Pozsonyba vitték, hogy ott fölszabadulását kieszközöljék.
Amint a sok kellemetlen zaklatástól menekülhetett, ismét visszatért kedvelt történelmi tanulmányaihoz, melyekre Maár Bonifác győri akadémiai bencéstanár is buzdította. Első és legfőbb gondja volt Győr vármegyei és káptalani levéltáraiba bejutni, majd a győrvidéki nemes családok levéltárait kereste fel, és ezzel megvetette alapját azon oklevél-készletnek, melyet özvegye eredetiekben és pontos másolatokban a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozott. Függetlenségét megőrizvén, egyedül a győri olvasó-egylet könyvtárnokságát vállalta el.
1863. december 27-én Répceszemerén tartott névnap alkalmával alsó-szopori Nagy János földbirtokos házánál néhány buzgó történetkedvelő, Ráthtal az élén megalakították a Dunántúli Történetkedvelők Társulatát, melynek célja volt a nemesség vidéki levéltárait átkutatni, összejöveteleket és felolvasásokat tartani, hogy közléseikkel a hazai történelmet emeljék. Ez volt alapja a későbbi Magyar Történelmi Társulat alakulásának, melynek előkészítésében később jelentős szerepet játszott.
1862 augusztusában vezette oltárhoz Hencz Emiliát, a csikvándi evangélikus lelkész, Hencz Károly leányát.
1861-ben és 1867-től Győr vármegye levéltárosa volt. Ezen munkaköre jelentősen megkönnyítette a Hazai Okmánytár 1865-ös létrehozását. Maradandó érdemeket szerzett a hazai történeti kutatások megindításában, a tudományos közélet szervezésében, levéltári források felkutatásában és közreadásában, Győr megye levéltári anyagának rendezésében. Az utóbbi munka során különösen a 17. századi Győr megye gazdasági, társadalmi, politikai viszonyaira vonatkozóan folytatott máig is alapvető kutatásokat.
