Rákospalota egyike az 1950-ben Budapesthez csatolt megyei városoknak, ma Budapest városrésze a XV. kerületben. A mai városrész és az egykori város nem ugyanazt a területet jelenti, mivel 1950 előtt Rákospalotához tartozott Istvántelek, 1909 előtt Pestújhely, 1920 és '30 között több, most a IV. kerülethez tartozó rész (többek között Káposztásmegyer is).[2] valamint az 1970-es évek elején épített Újpalota területét is innen hasították ki.
Fekvése
A Rákospalotai Múzeum épülete
A mai Rákospalota városrész határai: A Budapest–Vác–Szob-vasútvonal a rákospalotai körvasúti elágazástól (Rákosrendező) egészen Budapest határáig – Budapest közigazgatási határa a Rákospalotai határútig – Szentmihályi út – Bánkút utca – Mézeskalács tér északkeleti oldala – Őrjárat utca – Adria utca – Árvavár utca – rákospalotai körvasút egészen a körvasúti elágazásig (Rákosrendező)
Néhány fontosabb útvonala, mint az Árpád úti felüljáró, az Illyés Gyula utca, a Régi Fóti út és a Külső Fóti út az országos közúthálózat részének tekinthető, mint a Fóton és Veresegyházon át Galgamácsáig vezető 2102-es út fővároson belüli szakaszai.
Története
A Nyír-Palota név először 1281-ben jelent meg oklevélben.[3] A török időkben a környék több települése is lakatlanná vált, de Palota fennmaradt.[4] Gyakran változtak a környék földesurai. A lakosok a tagosítás befejezése után, 1861-ben megváltották magukat gróf Károlyi Istvántól. Az addigi község 1923. június 30-tól rendezett tanácsú várossá alakult.[5]
Beller Imre (1845–1895) A palotai katolikus egyházközség megszervezését, új temploma építésének előkészítését bízta rá a váci püspökség 1884-ben. A templomépítés anyagi bázisát magánvagyonával teremtette meg.
Cserba Elemér (1876–1936) A várossá lett Rákospalota első polgármestere.
Károlyi Sándor (1831–1906) Az ő személye az első fórum, minden közös érdeket érintő közügyben, egyszóval meghatározó szerepet játszott Palota mindennapjaiban, még ha nem is volt szereplője ezeknek a mindennapoknak.
Madarász Adeline (1871–1962) Madarász Viktor festőművész lánya a II. világháború után költözött palotai rokonaihoz, és itt élt haláláig. Madarász Viktor hagyatékát a Rákospalotai Múzeumnak adományozta.[9]
Szőcs Áron (1879–1956) Rákospalota háború utáni első polgármestere volt.
Tóth István (1823–1908) Rákospalota legendás hírű bírója. Negyven esztendőn át látta el közmegbecsülésnek örvendve ezt a tisztet, egészen 1903-ban bekövetkezett visszavonulásáig.
Wágner Manó (1858–1929) Rákospalota iskolaügyének jeles alakja.
Vass László dr. (1902–1990) TBC- és gyermekszakorvos, a rákospalotai ernyőszűrő állomás alapítója, a település - később a kerület - "vasslacibácsija", aki egészen 1988-ig aktívan gondozta és gyógyította a hozzá fordulókat több generáción át. A XV. kerület díszpolgára.
↑Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát): Elszakadási mozgalmak Pestújhely után (magyar nyelven). XV. kerületi blog, 2015. május 29. (Hozzáférés: 2017. április 21.)
↑Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből XV. Kerületi Tanács 1974 49. o.
↑Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből XV. Kerületi Tanács 1974 56. o.
.svg)
