Rusorán Péter
Személyes adatok
Születési dátum	1940. április 11.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	2012. február 14. (71 évesen)
Halálozási hely	Paloznak, Magyarország
Sírhely	Farkasréti temető
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1949–1952 Fáklya Opera 1952–1961 Bp. Vörös Meteor 1961–1968 Csepel Autó 1969–1972 Bp Vasas
Válogatottság
1959–1968 Magyarország 80
Edzőség
Év Liga Csapat 1973–1976 Bp. Vasas 1978–1979 Irán 1979–1981 Bp. Vasas 1981–1982 Ethnikosz 1983–1986 Bp. Vasas 1983–1986 Magyarország 1987–1989 Ethnikosz 1991 Tungsram SC 1991–1997 Spandau 04 1998 SVVC Morgan
A Wikimédia Commons tartalmaz Rusorán Péter témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok bronz 1960, Róma vízilabda arany 1964, Tokió vízilabda Universiade arany 1965, Budapest Magyar bajnokság ezüst 1957

Rusorán Péter (Budapest, 1940. április 11. – Paloznak, 2012. február 14.^[1]) olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, edző. A sportsajtóban Rusorán II-ként szerepelt. Testvére Rusorán Tibor vízilabdázó.

1949-től a Fáklya Opera, 1952-től a Budapesti Vörös Meteor, 1961-től a Csepel Autó, majd 1969-től a Budapesti Vasas úszója és vízilabdázója volt. Jelentős sporteredményeket vízilabdázásban ért el. 1959-től 1968-ig nyolcvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1960-ban olimpiai bronzérmes és az 1964-ben olimpiai aranyérmes magyar csapatnak, az 1962. évi – magyar győzelemmel végződő – lipcsei Európa-bajnokságon azonban nem vett részt. Szintén nem volt tagja az 1968. évi olimpiára utazó válogatottnak. Az aktív sportolást 1972-ben fejezte be.

• olimpiai bajnok (1964, Tokió)
• olimpiai 3. helyezett (1960, Róma)
• Európa-bajnoki 5. helyezett (1966, Utrecht)
• Universiade-győztes (1965, Budapest)
• Magyar Kupa-győztes (1971)

Visszavonulása után a Testnevelési Főiskolán úszó- és vízilabda-szakedzői, majd vízilabda-mesteredzői oklevelet szerzett. 1972-től – többszöri, több éves megszakítással – 1986-ig a Vasas vezetőedzője volt. Irányításával a Vasas vízilabdacsapata hét magyar bajnoki címet nyert, illetve kétszer nyerte el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és egyszer a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A Vasasnál edzőségét megszakítva 1978-tól 1979-ig az iráni válogatott, majd 1981-től 1982-ig a görög Ethnikosz vezetőedzője lett. 1983-ban – Mayer Mihály utódaként – a magyar válogatott szövetségi kapitányává választották. Irányításával a magyar válogatott az 1983. évi római Európa-bajnokságon második, az 1985. évi szófiai Európa-bajnokságon 5. helyezést ért el. 1985-ben lemondott, utóda Gyarmati Dezső lett. 1987-től ismét a görög Ethnikosz, 1990-től a Tungsram SC, 1991-től 1997-ig a berlini Spandau 04, majd a svájci SVVC Morgan vezetőedzője lett.

• Mesteredző (1979)
• Vasas SC aranygyűrű (2006)
• Paloznak díszpolgára (2010)

• Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2  
• Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
• Hegyi Iván: Rusorán Péter halálára. nol.hu, 2012. február 14. (Hozzáférés: 2012. szeptember 20.)
• Csurka Gergely: Rusorán egyike volt a legnagyobbaknak. hir24.hu, 2012. február 14. [2012. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 20.)