1830. november 22-én, Pesten keresztelték, tehát aznap vagy nem sokkal azelőtt született. Három lány öccseként, negyedik gyermekként érkezett az évszázados múltú nemesi családba, melynek gyulai, csabacsüdi és pesti otthonában a kornak megfelelő oktatásban részesülhetett. Egyik nevelője az első ismert magyarországi dagerrotípiákat is készítő Vállas Antal volt. Rosti korán a zene és a művészetek barátja lett. A család szalonjában találkoztak az ifjú centralisták.
Az ifjú Rostit az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lelkesítette, egyes, nem egykorú források szerint a Károlyi-huszárezredben szolgált. A világosi fegyverletétel, (1849. augusztus 13.) után sógora, Trefort Ágoston társaságában Münchenbe távozott, ahol másik sógorának, Eötvös Józsefnek a családjával élt. Münchenben a természettudományokkal, különösen vegytannal foglalkozott, ezenkívül az 50-es évek elején gazdászatot is tanult. Diáktársa volt távoli rokona, Birly István, akivel később együtt evezett Rotterdamtól Pestig.
1850-től Rosti a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, 1853-ban a Magyar Képzőművészeti Társulat egyik alapítója Pesten. 1854-ben nagykorúvá válik, ekkortól maga rendelkezhet birtokai jövedelme felett. 1854 végén európai körútra indul. Weimarban és Franciaországban időzik. Párizsban elsajátítja a fényképezést. Nagy-Britanniában bejárja a tóvidéket.
Tanulmányai és utazásai során alapos földrajzi és néprajzi ismeretekre is szert tett. 1856. augusztus 4-én hajóra szállt, és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Felkereste Texast, majd Mexikót, a közép-amerikai szigetvilágot és Havannát. 1857. március 10-én a venezuelai La Guaira kikötőbe érkezett. Caracasban tartózkodott, és összesen 5 hónapig volt Venezuelában. A német származású Vollmer Franz venezuelai földesúr "El Palmar" nevű földbirtokán, Aragua államban tartózkodott a leghosszabb ideig.[2][3] Két és fél év után 1859. február 26-án érkezett vissza hazájába. Útja során készített felvételeiből hazatérte után 5 fényképalbumot köttetett Párizsban: egyet az utazását inspiráló Alexander von Humboldtnak, egyet a Magyar Nemzeti Múzeumnak, hármat pedig leánytestvéreinek, Ágnesnek, Ilonának és Annának ajándékozott. Ma valamennyi ismert album közül az Amadei (született Rosty) Annának adott példány a legteljesebb: 47, a mai Kuba, Venezuela és Mexikó területén készült fényképet tartalmaz.[4]
Élményeit és tapasztalatait az Úti emlékezetek Amerikából című művében tette közzé (Pest, 1861).[5] Rosty Pál nemcsak mint egyetemes érdeklődésű amatőr, hanem mint saját korlátait ismerő tudós, szellemi indíttatását Humboldtnak köszönhette. Rosti nagy hasznát vette báró Alexander von Humboldt fél évszázaddal korábbi útjáról megjelent munkáinak, amelyekre többször hivatkozik is művében, illetve a német tudóstól kapott ajánló leveleknek, amelyek sokszor segítették útja során. Természetes hát, hogy Rosty fényképei rendezése végeztével, 1858 novemberében azonmód Poroszországba utazott, hogy személyesen adja át egyik fényképalbumát a tegeli kastélyában élő, akkor már 90 éves, élete és munkássága legjavát az amerikai földrésznek szentelő tudósnak. Humboldt bizonyára nagy örömmel olvasta volna Rosti Úti emlékezeteit tartalmazó könyvét is, de ezt már nem érhette meg, hiszen a következő év májusában meghalt.
Tudományos körökben is feltűnést keltett munkája; 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1860-tól hol Pesten, hol Dunapentelén élt, 1860 decemberében a megyei bizottmány tagjai sorában találjuk. Rosti Pál legalább akkora figyelmet fordított testi, fizikai állapota karbantartására, mint szelleme pallérozására.[6] Társaival megalapítja a Budapesti Hajósegyletet. 1862-ben ketten Birly Istvánnal Rotterdamtól Pestig nemzetközi figyelmet keltő csónaktúrát teljesítenek az Ellida nevű, 23 láb hosszú, 4 láb széles, 2 láb mély, egyébiránt felvitorlázható kétevezős hajón, ami korábban még senkinek sem sikerült.
Tagja volt Dunapentele (1871-től nagyközség) képviselő-testületének. 1870-ben a Dunapentelei Kaszinó Társaság egyik alapítója, mely a település első polgári értékeken alapuló és azokat kifejező kulturális egyesülete. 1872-től Fejér vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja. Dunapentele szellemi arculatának meghatározó személyisége, de az ország székvárosában is megbecsült tagja a szellemi életnek. Sógorai, Eötvös József és Trefort Ágoston révén a vallás- és közoktatásügyek beavatott ismerője. Az 1870-es évek elején súlyosan megbetegedett, a fővárosból Dunapentelére költözött, s a "ritka, szép és gazdag rózsagyűjteményéről nevezetes kerti Tusculanumban[7] lakott". Itt érte a halál 1874. december 7-én. Végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
Utóélete
2018 őszén a Humboldtnak ajánlott album képeiből nyílt kiállítás a kölni Ludwig Múzeumbam. 2019 februárjában, a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott emlékülésen[8] jelentették be a Rosti Pál-díj megalapítását. A díjat első ízben 2020-ban[9] ítélte oda az elmúlt 5 év legjobb magyar fotókönyvének választott munkáért a szakmai zsüri.[10]
Apai nagyapai dédanyja: balásfalvi Orosz Mária (*Győr, 1720. december 11.– †Ják, 1751. április 19.) (Szülei: balásfalvi Orosz Ferenc, győri szolgabíró, földbirtokos és nemes Lassek Erzsébet)
Apai nagyanyai dédapja: nedeczei Nedeczky Albert (Pozsony, 1739. április 22.–†?) (Szülei: nedeczei Nedeczky Károly, királyi tanácsos, földbirtokos és tóthi Lengyel Krisztina)
Apai nagyanyai dédanyja: báró Újváry Walburga (Szülei: báró Újváry László, földbirtokos és báró Száraz Erzsébet)
