Ez a szócikk a dominikai elnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Rafael Trujillo (egyértelműsítő lap).

Rafael Trujillo
Trujillo és felesége 1934-ben
A Dominikai Köztársaság elnöke
Hivatali idő 1942. május 18. – 1952. augusztus 16.
Előd	Manuel Troncoso de la Concha
Utód	Héctor Trujillo
Hivatali idő 1930. augusztus 16. – 1938. május 30.
Előd	Horacio Vásquez
Utód	Jacinto Peynado
Született	1891. október 24. San Cristóbal,  Dominikai Köztársaság
Elhunyt	1961. május 30. (69 évesen) Ciudad Trujillo,  Dominikai Köztársaság
Sírhely	Mingorrubio Cemetery
Párt	Dominikai Párt
Szülei	Altagracia Julia Molina Chevalier José Trujillo Valdéz
Házastársa	Maria Martínez de Trujillo
Gyermekei	Ramfis Trujillo Angelita Trujillo Flor de Oro Trujillo
Foglalkozás	katona
Halál oka	lőtt seb
Vallás	katolicizmus
Díjak	Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1954) Order of Merit of Duarte, Sanchez and Mella Knight Grand Cross of the Order of St. Gregory the Great Szent Sír Lovagrend tagja a francia Becsületrend nagykeresztje Grand Cross of the Civil Order of Alfonso X the Wise (1957) commander of the Order of the Crown of Italy‎ III. Károly rend nagykeresztje (1947) Grand Cross of the Order of the Condor of the Andes Grand Cross of the Order of the Southern Cross Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion Order of Francisco Morazán Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany Collar of the Supreme Order of the Chrysanthemum Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1954. július 31.) Order of Christopher Columbus Order of the Liberator General San Martín Order of Propitious Clouds Order of the Pioneers of Liberia National Order of Merit Order of Merit Order of Boyacá National Order of Merit Order of Manuel Amador Guerrero Order of Vasco Núñez de Balboa Order of the Liberator National Order of Honour and Merit National Order of Merit Carlos Manuel de Cespedes (1959)
Rafael Trujillo aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rafael Trujillo témájú médiaállományokat.

Rafael Leónidas Trujillo Molina (becenevén El Jefe, A Főnök; 1891. október 24. – 1961. május 30.) a Dominikai Köztársaság vezetője volt 1930-tól egészen 1961-es meggyilkolásáig.^[1] Hivatalosan 1930 és 1938 valamint 1942 és 1952 között töltötte be az elnöki posztot hazájában, de a többi időszakban is diktátorként az ő kezében összpontosult a hatalom.

31 éves uralma Trujillo-korszakként (spanyolul: El Trujillato vagy La Era de Trujillo ) ismert és egy személyi kultusz épült köré. Hosszú uralma alatt a Trujillo-kormány kiterjedt terrorizmusa még a nemzeti határokon túl is érezhető volt, beleértve Rómulo Betancourt venezuelai elnök 1960-as meggyilkolásának kísérletét, a baszk száműzött, Jesús Galíndez 1956-os new york-i elrablását és José Almoina spanyol író 1960-as, mexikói meggyilkolását.^[2]

1918-ban lépett be a megszálló amerikaiak által létrehozott Dominikai Nemzeti Gárdába, amelynek 1924-re, az amerikai kivonulás idejére vezetője lett. 1930-ban indult az elnökválasztáson és legyőzte Horacio Vasquezt, majd elnökként titkosrendőrséget állított fel. Az ellenzéket teljesen megsemmisítette és egyeduralmat épített ki,^[3] valamint terrorizálta a lakosságot.^[4]

Diktatúrájának három évtizede a Trujillo-korként ismert, amelyet az egyik legvéresebbnek tartanak Amerikában, s amely személyi kultusszal is párosult. Áldozatainak számát 50 000-re becsülik, amelyből 20–30 000 a hírhedt 1937-es petrezselyem-mészárlásban vesztette életét: Trujillo azt a parancsot adta a hadseregnek, hogy minden haitit öljenek meg az állam területén.^[5]

Trujillo úgy vélte, a térség számos államában, például Venezuelában és Kubában összeesküvést szőnek ellene, külpolitikája miatt pedig az Amerikai Államok Szervezete is szankciókkal sújtotta országát. Emberei 1960. június 24-én merényletet kísérletek meg Rómulo Betancourt venezuelai elnök ellen, ami nagy nemzetközi felháborodást eredményezett.^[6]

Végül 1961. május 30-án lett merénylet áldozata, mikor autóját heten megtámadták, majd az ezt követő tűzharcban sofőrjével együtt meghalt. Gyilkosát a mai napig nemzeti hősként tisztelik a Dominikai Köztársaságban.^[7]

Mario Vargas Llosa regényt írt erről a korról. Címe: A kecske ünnepe (La fiesta del chivo); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2001.

• Harmat Endre: Bukott diktátorok; Kossuth, Bp., 1962
• Czókos Gergő: Dominika diktátora úgy tesztelte miniszterei hűségét, hogy lefeküdt a feleségeikkel. Múlt-kor.hu, 2020. május 7.

Ez a politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!