Radstadt Salzburg tartomány Pongau régiójában fekszik az Enns folyó mentén, az Alacsony-Tauern hegységhez tartozó Radstadti-Tauernben. Legmagasabb pontja a 2350 m-es Seekarspitze, míg turisztikailag legjelentősebb az 1768 m magas Rossbrand. Az önkormányzat 5 településrészt, illetve falut egyesít: Höggen (494 lakos 2018-ban), Löbenau (717), Mandling (355), Radstadt (2410) és Schwemmberg (847).
Radstadt vidékén már az i.e. 4 . században is éltek kelták. A római korban erre haladt át az Aquileia és a Iuvavum (Salzburg) közötti útvonal. A népvándorlás során korán lakói elhagyták, helyükre a 7. században bajorok költöztek. Írásban először 1074-ben említik Rastat (jelentése pihenőhely) néven.
Rudolf von Hohenegg salzburgi érsek 1289-ben városjogot adományozott a településnek. Az 1525/26-os parasztháborúban lojális maradt hűbérurához és ellenállt a Michael Gaismair vezette ötezer felfegyverzett parasztnak, ezért további privilégiumokban részesült, saját polgárőrséget tarthatott fenn és 1527-ben Matthäus Lang von Wellenburg érsek teljes szabadságjogokban részesítette. A város a lázadások miatt három toronnyal erősítette meg védőfalát. A protestáns mártír George Scherert Radstadtban fejezték le 1528-ban.
1731-ben az érsek elűzte birtokairól a protestánsokat. Radstadtból 3000 lakosnak kellett távoznia, elsősorban kelet-Poroszországba. A napóleoni háborúk során hol osztrák, hol bajor, hol francia csapatok szállták meg a várost.
1938-ban egyesültek az addig különálló Radstadt-Stadt és a Radstadt-Land önkormányzatok.
Lakosság
A radstadti önkormányzat területén 2017 januárjában 4823 fő élt. A lakosságszám 1961-től a legutóbbi évekig gyarapodó tendenciát mutatott. 2016-ban a helybeliek 81,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 2,1% a régi (2004 előtti), 6,2% az új EU-tagállamokból érkezett. 8,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,1% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 80%-a római katolikusnak, 5% evangélikusnak, 1,1% ortodoxnak, 6,6% mohamedánnak, 4,1% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor a német (85,9%) mellett a legnagyobb nemzetiségi csoportot a horvátok (6,4%), a szerbek (1,6%), a törökök (1,3%) és a bosnyákok (1,3%) alkották.
Látnivalók
A belváros középkori épületeinek nagy része a tüzvészek során elpusztult, a városképet barokk és klasszicista épületek jellemzik.
a kora újkori városfal egyes részei megmaradtak, köztük tornyok és a vizesárok is.
a Mária mennybevétele-plébániatemplom több alkalommal leégett, utoljára 1865-ben, ezután neoromán stílusban építették újjá.
az 1513-as késő gótikus Susztertorony a temetőben
a kapucinusok temploma
a Lerchen-kastély a városi múzeumnak ad otthont
a Tandalier-kastély 1569-ben nyerte el mai külsejét. Magántulajdon.
a radstadti vár korábban kapucinus kolostor volt, ma a katolikus plébániának ad otthont
a Mauer-kastély
a Stájerország és Salzburg közötti határon lévő Mandling-hágót védő középkori erődítmény
Ez a szócikk részben vagy egészben a Radstadt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.