Pápán végezte az alsó négy gimnáziumi osztályt a bencéseknél, a többi osztályokat a ciszterciekpécsi főgimnáziumában, a teológiát a veszprémi papnevelőben végezte. Magasabb kiképzés végett, miután 1877. július 15-én pappá szentelték, a Hippói Szent Ágostonról nevezett bécsi papnevelő-intézetbe került, melynek tagja volt 1882. május 12-ig, amikor a Bécsi Egyetemen teológiai doktori oklevelet nyert. Egyházmegyéjébe visszatérte után Pápán mint segédlelkész működött; de már 1883-ban egyházmegyei iktató és levéltárnok, 1884-ben szentszéki jegyző lett. 1886-tól 1896-ig a gimnáziumi hittanárokat vizsgáló bizottság póttagja volt. Az 1888-89-es tanév második felében a püspökilíceumban az egyházjogot adta elő. 1890-ben a püspöke kinevezte titkárának. 1891-től pápai tiszteletbeli kamarás, zsinati vizsgáló és szentszéki ülnök volt, 1898. november 23-tól pedig székesegyházi kanonok és irodaigazgató. 1902. június 6-án a boldog szűz Máriáról nevezett csöpőfői címzetes prépost és egyszersmind segiisdi főesperes lett. Irodalmi működéséért a budapesti egyetem hittudományi kara hittudorává és a szent István-társulat tudományos s irodalmi osztálya tagjává választotta. Tagja volt az előkelő udvari papok Rómában székelő kongregációjának. Életének 74., áldozópapságának 50., kanonokságának 29. évében 1927. szeptember 30-án este 7 órakor hunyt el. 1927. október 3-án a veszprémi alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.
