PROFILPELAJAR.COM

Az alábbi lista a római légiókat tartalmazza, elsősorban a principátus (i. e. 27 – i. sz. 284) korából, ahonnan elegendő irodalmi és régészeti információforrás áll rendelkezésre.

Amikor Augustus i. e. 31-ben egyeduralkodóvá vált, feloszlatta az akkor létező mintegy 50 légió felét. A megmaradt 28 képezte a korai császárkor katonai erejének alapját; legtöbbjük legalább 300 éven át fennállt. Augustus és utódai a légiókat állandó egységekké alakították át, amelyekben 25 éves szerződést vállaló legionáriusok szolgáltak.

A dominátus korában (284–476) a légiók továbbra is professzionális, zsoldos katonákból álltak, de viszonyaik a kora császárkorhoz képest kevéssé ismertek. Annyi bizonyos, hogy mind méretükben, felépítésükben, mind taktikai szerepükben jelentősen eltértek a korábbi alakulatoktól, bár sok esetben megtartották azok nevét.

A légiókat római számokkal számozták, de a korabeli írásmód néha eltért a ma ismert változattól. Például a IV helyett írhattak IIII-et, a IX helyett VIIII-et, XVIII helyett XIIX-et, stb.^[1]

Késő köztársaságkori légiók

Az i. e. 107-es mariusi reformokig a Római Köztársaság légióit akkor állították fel, amikor szükség volt rájuk és a polgárjogú (és megfelelő vagyonnal bíró) lakosok kötelező katonai szolgálata alapján töltötték fel őket. Felállításukat általában a szenátus rendelte el, majd ha nem volt rájuk szükség, feloszlatták őket.

Caius Marius reformjai során állandó hadtesteket hoztak létre, amelyek több évig, vagy akár évtizedig is azonos formában szolgáltak; erre azért volt szükség, mert a távoli meghódított területek rendjének fenntartására az ideiglenes légiók már nem voltak alkalmasak. A légiósokat önkéntes alapon minimum hat évre toborozták és állandó fizetést biztosítottak a számukra. Marius egyúttal megszüntette a vagyonkorlátot is, így a légiók ettől fogva főleg szegény polgárokból álltak, akiket a biztos jövedelem és a szolgálat után adott földbirtok vonzott a katonasághoz.

A köztársaság utolsó évszázadában a határmenti provinciák proconsuljainak kezében jelentős hatalom koncentrálódott aminek fő forrása a parancsaikat követő állandó légiók voltak. A főhatalomért folytatott vetélkedésük aztán polgárháborúkhoz vezetett.Sulla, Caesar, Pompeius, Crassus, Marcus Antonius és Octavianus (később Augustus) már a szenátus hozzájárulása nélkül, maguk toboroztak új légiókat, sok esetben saját személyes vagyonukat felhasználva. A háborúk veszteseinek légiót feloszlatták. Amikor i. e. 31-ben Augustus véglegesen megszerezte a hatalmat, több mint 50 légió létezett, amelyeknek kb. a felét megszüntette.

Az alábbi légiók ebben a korszakban harcoltak és valamiért hírnevet szereztek maguknak. Többségüket Julius Caesar állította fel és aztán Augustus hadseregében folytatták működésüket; néhányat pedig Marcus Antonius hozott létre.

Legio I Germanica (germániai): i. e. 48 – i. sz. 70 (batavus felkelés), Caesar
Legio II Sabina (szabin): i. e. 43 – kb. i. sz. 9, a Legio II Augusta előző neve
Legio III Cyrenaica (kirenaikai): kb. i. e. 36 – i. sz. 5. század, Marcus Antonius
Legio III Gallica (galliai): kb. i. e. 49 – 4. sz. eleje, Caesar (jelvénye bika)
Legio IV Macedonica (macedóniai): i. e. 48 – i. sz. 70 (Vespasianus feloszlatta), Caesar (jelvénye bika és kecskebak)
Legio IV Scythica (szkítiai): kb. i. e. 42 – kora 5. század, Marcus Antonius (jelvénye bak)
Legio V Alaudae (pacsirták): i. e. 52 – i. sz. 86 (megsemmisült Domitianus dákok elleni háborújában), Caesar (jelvénye elefánt)
Legio VI Ferrata (vasas): i. e. 52 – i. sz. 250, Caesar (jelvénye bika, farkas, Romulus és Remus); a Legio VI Victrix ikerlégiója
Legio VI Victrix (győzedelmes): i. e. 41 – i. sz. 402, Augustus (jelvénye bika)
Legio VII Claudia Pia Fidelis (Claudiushoz hűséges): i. e. 51 – i. e. 44, Caesar
Legio VIII Augusta: i. e. 59 – i. e. 48, Caesar, Augustus feloszlatta, majd újjáalapította
Legio IX Hispana Triumphalis (diadalmas): i. e. 59 – i. e. 48, Caesar, Augustus feloszlatta, majd újjáalapította Legio IX Hispana néven
Legio X Fretensis (tengerszorosi), más néven X Equestris (lovas): i. e. 58 előtt – i. e. 45, Caesar személyes légiója
Legio X Equestris (lovas), Augustus alapította i. e. 41/40-ben
Legio XI: i. e. 58 – i. e. 45, Caesar (jelvénye Neptunus)
Legio XII Victrix (győztes): i. e. 57–45, Caesar
Legio XII Fulminata (villámos): Marcus Antonius alatt Legio XII Antiqua (régi)
Legio XIII Gemina (iker): i. e. 57 – i. e. 45: Caesar, 41-ben Augustus újraalapította
Legio XIV Gemina (iker): i. e. 57 – i. e. 48: Caesar, 53-ban megsemmisült és újraszerveződött, Augustus 41-ben újraalapította
Legio XVIII Lybica (líbiai): i. e. 31-ben megszűnt, Marcus Antonius
Legio XXX Classica (hajós): i. e. 48 – i. e. 41, Caesar

Kora császárkori légiók

**A kora császárkori Róma légiói (i. e. 59 és i. sz 250 között alapított egységek)**
Száma és neve	Fő tábora	Jelvény	Alapítás	Megszűnés	Állomáshelyei^[2]	Megjegyzés
I Adiutrix	Szőny, Magyarország	kecskebak	68 Nero	444	70–86 Moguntiacum (Germania Superior); 86 – 5. század közepe Brigetio* (Pannonia)	„I. kisegítő légió”. Eredetileg I classica (hajós)
I Germanica	Bonn, Németország	bika	i. e. 48 Caesar	70	i. e. 16-ig Hispania; i. e. 5 – i. sz 70 Bonna (Germania Inferior)	a batavus felkelésben mutatott árulása miatt feloszlatták
I Italica	Szvistov, Bulgária	vadkan	66 Nero	400 után	70 – kora 5. század Novae* (Moesia Inferior)	a leállított kaukázusi háború céljaira hozták létre
I Macriana			68 Macer	69	Lucius Clodius Macer africai helytartó állította fel, amikor fellázadt Nero ellen	„I. felszabadító légió”. Galba oszlatta fel
I Minervia	Bonn, Németország	Minerva	82 Domitianus	300 után	82 – 4. század Bonna (Germania Inferior)	„1. Minerva-tisztelő légió”
I Parthica	Szindzsár, Irak	kentaur	197 S. Severus	400 után	197 – kora 5. század Nisibis* (Syria)	Severus császár állíttatta fel pártus hadjárata számára
II Adiutrix	Budapest, Magyarország	kecskebak	70 Vespasianus	269 után	70–87 Britannia; 87–106 Moesia Superior; 106–269 Aquincum (Pannonia)	„2. kisegítő légió” korábban hajós légió
II Augusta	Caerleon, Wales	kecskebak	i. e. 9 előtt Augustus	300 után	i. sz. 9-ig Hispania; 43–74 Britannia; 74–255 Isca Augusta (Britannia)	i. sz. 60-ban a parancs ellenére nem vonult Boudica ellen
II Italica	Enns, Ausztria	nőstényfarkas	165 M Aurelius	400 után	180 – kb. 400 Lauriacum* (Noricum)	jelvénye a nőstényfarkast szopó Romulus és Remus
II Parthica	Albano Laziale, Olaszország	kentaur	197 S. Severus	350 után	197–218 Castra Albana* (Italia); 218–34 Syria; 238 – kb. 300 Albana	a 4. században a syriai Bezabde erődjében
II Traiana	Alexandria, Egyiptom	Hercules	105 Traianus	400 után	125 – 5. század Nikopolisz)* (Aegyptus)	„Traianaus erős 2. légiója”
III Augusta	Batna, Algéria	pegazus	i. e. 43 Augustus	350 után	i. sz 20-ig Africa; 20–75 Ammaedara 74 – 350 után Lambaesis (Mauretania)	a mauri háborúban tanúsított gyávasága miatt megtizedelték
III Cyrenaica	Boszra, Szíria		i. e. 36 Marcus Antonius	400 után	i. sz. 35-ig Théba 35–125 Alexandria; 125 – 5. század Bostra (Arabia Petreae)	„3. kürenaikai”
III Gallica	Abila, Jordánia	két bika	i. e. 49 Caesar	300 után	i. e. 31 – 4. század Raphana, (Syria)	„3. galliai”
III Italica	Regensburg, Németország	gólya	165 M. Aurelius	300 után	165 – 4. század Castra Regina (Raetia)	a markomann háború céljára alapították
III Parthica	Rasz el-Ajn, Szíria	bika	197 S. Severus	400 után	197 – 4. század Resaena (Syria)	Severus 197-es pártus hadjáratára állították fel

Száma és neve	Fő tábora	Jelvény	Alapítás	Megszűnés	Állomáshelyei^[2]	Megjegyzés
IV Flavia Felix	Belgrád, Szerbia	oroszlán	70 Vespasianus	400 előtt	86 – 4. század Singidunum (Moesia Superior)	„Vespasianus szerencsés 4. légiója” a IV Macedonicából átszervezve
IV Macedonica	Mainz, Németország	bika	i. e. 48 Caesar	70	i. sz. 43-ig Hispania; 43–70 Moguntiacum (Germania Superior)	a batavi-felkelés megszüntették
IV Scythica	Gaziantep, Törökország	kecskebak	i. e. 42 Marcus Antonius	400 után	i. sz. 58-ig Moesia Superior; 68 – 5. század Zeugma (Syria)	4. szkítiai
V Alaudae	Xanten, Németország	elefánt	i. e. 52 Caesar	87	i. e. 19-ig Hispania; kb. i. e. 10–70 Castra Vetera* (Germania Inferior)	„pacsirták”. A dákok megsemmisítették
V Macedonica	Torda, Románia	sas	i. e. 43 Augustus	500 után	6–101 Oescus, 107–61 Troesmis (Moesia Inferior); 166–274 Potaissa (Dacia)	„5. macedóniai”
VI Ferrata	Galilea, Izrael	nőstényfarkas	i. e. 58 Caesar	250 után	71-ig Raphana (Syria); 135 – 250 után Caparcotna (Iudaea)	„6. vasas légió”. A 260-as edesszai csatában megsemmisült
VI Hispana			212 után	250 után	ismeretlen	csak egy forrás utal rá. A 251-es abritusi csatában megsemmisült
VI Victrix	York, Anglia	bika	i. e. 41 Augustus	400. u.	70-ig León (Hispania); 71–122 Germania Inferior; 122 – kb. 400 Eburacum (Britannia)	„győzedelmes 6. légió”, ők építették a Hadrianus-falat
VII Claudia	Kostolac, Szerbia	bika	i. e. 58 Caesar	kb. 400	i. sz. 9-ig Galatia; 9–58 Dalmatia; 58 – kb. 400 Viminacium (Moesia Superior)	„Claudius 7. légiója”
VII Gemina	León, Spanyolország		68 Galba	kb. 400	75-kb. 400 Castra Legionis (Hispania)	Galba alapította Rómába vonulásakor
VIII Augusta	Strasbourg, Franciaország	bika	i. e. 59 Caesar	371 után	i. sz. 45–69 Novae (Moesia Inferior); 69–86 Mirebeau-sur-Bèze Germania Superior; 86 – 371 után Argentorate Germania Superior	„Augustus 8. légiója”
IX Hispana	York, Anglia	bika	i. e. 41, Augustus	132? 161?	i. e. 13-ig Hispania; 9–43 Pannonia?; 71–121 Eburacum Britannia; 121–130 Nijmegen Germania Inferior?	„9. hispániai légió” 120 után eltűnt, talán a zsidó vagy a pártus háborúban semmisült meg
X Fretensis	Jeruzsálem	vadkan	i. e. 40, Augustus	400 után	i. e. 25-ig Júdea; i. e. 25 – i. sz. 66 Syria; 73 – 400 után Jeruzsálem	„10. tengerszorosi légió”, lásd naulochusi csata
X Gemina	Bécs, Ausztria	bika	i. e. 42 Lepidus	400 után	i. e. 30 – i. sz. 63 Petavonium (Hispania); 63–68 Carnuntum (Pannonia); Petavonium 68–71; 71–103 Noviomagus Germania Inferior; 103 – kb. 400 Vindobona (Pannonia)	eredetileg Caesar 10. lovaslégiója (Legio X Equestris)
XI Claudia	Szilisztra, Bulgária	Neptunusz	i. e. 42, Augustus	400 után	71-ig Dalmatia; 71–104 Vindonissa (Raetia); 104 – kb. 400 Durostorum (Moesia Inferior)	„Claudius 11. légiója”
XII Fulminata	Malatya, Törökország	villám	i. e. 43 Lepidus	400 után	i. sz 14-ig Aegyptus; 14–71 Raphana (Syria); 71 – kb. 400 Melitene (Cappadocia)	„villámos légió”

Száma és neve	Fő tábora	Jelvény	Alapítás	Megszűnés	Állomáshelyei^[2]	Megjegyzés
XIII Gemina	Gyulafehérvár, Románia	oroszlán	i. e. 57 Caesar	400 után	45–106 Poetovio (Pannonia) 106–270 Apulum (Dacia) 270–400 (Moesia Inferior)	„13. ikerlégió”. I. e. 49-ben Caesarral együtt kelt át a Rubiconon
XIV Gemina	Petronell, Ausztria	kecskebak	i. e. 57 Caesar	400. után	9–43 Germania Superior; 43–70 Britannia; 70–92 Germania Superior; 106 – kb. 400 Carnuntum (Pannonia)	60-ban legyőzte a Boudica vezette briton felkelőket
XV Apollinaris	Saddagh, Törökország	Apollo	i. e. 41 Augustus	400. u.	14–62 Carnuntum (Pannonia); 62–73 Syria, 71–115 Carnuntum; 115 – kb. 400 Satala (Cappadocia)	„Apolló-tisztelő 15. légió”. Harcolt az első zsidó háborúban
XV Primigenia	Xanten, Németország	Fortuna	39 Caligula	70	39–43 Moguntiacum (Germania Superior); 43–70 Castra Vetera* (Germania Inferior)	megsemmisült a batavi-felkelés során
XVI Flavia Firma	Samsat, Törökország	oroszlán	70 Vespasianus	300 után	70-117 Satala (Cappadocia); 117 – 300 után Samosata (Syria)	„Vespasianus szilárd 16. légiója”. A XVI Gallica utódja
XVI Gallica	Mainz, Németország	oroszlán	i. e. 41 Augustus	70	i. sz. 43-ig Moguntiacum (Germania Superior); 43–70 Novaesium (Germania Inferior)	a batavus felkelés után árulás miatt feloszlatták
XVII	Xanten, Németország		i. e. 41, Augustus	i. sz. 9	i. e. 15-ig Aquitania?; i. e. 15 – i. sz. 9D Castra Vetera (Germania Inferior)	megsemmisült a Teutoburgi erdőben. Sasát elvesztette, nem szervezték újjá
XVIII	Xanten, Németország		i. e. 41, Augustus	i. sz. 9	i. e. 15-ig Aquitania?; i. e. 15 – i. sz. 9D Castra Vetera (Germania Inferior)	megsemmisült a Teutoburgi erdőben. Sasát elvesztette, nem szervezték újjá
XIX	Xanten, Németország		i. e. 41, Augustus	i. sz. 9	i. e. 15 – i. sz. 9 (Germania Inferior)	megsemmisült a Teutoburgi erdőben. Sasát elvesztette, nem szervezték újjá
XX Valeria Victrix	Chester, Anglia	vadkan	i. e. 31, Augustus	250 után	i. sz. 9-ig Dalmatia; 9–43 Oppidum Ubiorum (Germania Inferior); 43–55 Camulodunum* (Britannia); 55–66 Burrium (Britannia); 66–75 Viroconium (Britannia); 75–250+ Deva (Britannia)	„Valerius 20. győztes légiója”
XXI Rapax	Windisch, Svájc	kecskebak	i. e. 31, Augustus	92	9–43 Germania Inferior; 43–70 Vindonissa (Raetia); 70–89 Germania Inferior; 89–92 Pannonia	„21. ragadozó légió”. A roxolánok megsemmisítették
XXII Deiotariana	Alexandria, Egyiptom		i. e. 48	132? 161?	i. e. 8-ig Gallia; i. e. 8 – 123 után Alexandria (Aegyptus)	„Deiotarus (galatiai király) 22. légiója”. Zsidó felkelők vagy pártusok semmisítették meg
XXII Primigenia	Mainz, Németország	Hercules	39, Caligula	300 után	39 – kb. 300 Moguntiacum (Germania Superior)	Caligula germán hadjáratához állították fel
XXX Ulpia Victrix	Xanten, Németország	Jupiter	105, Traianus	400 után	105–122 Dacia; 122 – kb.400 Castra Vetera (Germania Inferior)	„Traianus győztes 30. légiója”

Száma és neve

A légiók számozása némileg zavaros, mert ugyanaz a szám több egységhez is tartozhatott. Augustus az általa alapított légiókat I-től számozta, de az elődeitől örökölt számokat nem mindig változtatta meg. Sok – de nem mindegyik – császár szintén I-el kezdve adott számot az általa létrehozott légióknak. Vespasianus viszont megtartotta a régi számokat még abban az esetben amikor a régi egységet feloszlatta és katonáiból újat hozott létre. Traianus a XXX-as számot adta az általa alapított első légiónak (mert akkor 29 másik létezett), de a másodiknak már a II-t. A teutoburgi erdőben megsemmisített XVII., XVIII. és XIX. légiók számát a későbbiekben soha nem használták újra. Ezeknek a neve sem maradt fenn, vagyis feltehetően szándékosan felejtették el őket. A kaotikus számozás miatt a légiókat számuk és nevük alapján azonosították.

A név is változhatott, ha kitüntették magukat, a császár új nevet adhatott nekik: pl a XII Fulminata viselte a paterna (atyai), victrix (győzedelmes), antiqua (ősi), certa constans (bizonyosan megbízható) and Galliena (Gallienusé ') elnevezéseket is. A Pia fidelis (lojális és hűséges), fidelis constans és hasonló, megbízhatóságot sugalló melléknevet több légiónak is adományoztak, volt amelyiknek többször is. A fenti táblázatban a legtöbbet használt, legismertebb elnevezés van feltüntetve.

A földrajzi hivatkozás két dologra utalhatott: (a) a légió származási helyére, pl. Italica = Itáliából
(b) az az ország, ahol a légió kitüntette magát, pl.Parthica = győzött a pártusok ellen

Egyes légiók megkapták az alapító császár nemzetségnevét (Augusta, Flavia), de különleges kegyként is kaphatták az uralkodótól.

Fő tábora

Az a tábor (castrum), ahol az egység a legtöbb időt töltötte, sok esetben más légióval közösen.

Jelvény

A légióknak sok esetben egynél több jelvényük volt egyszerre, vagy idővel változhatott. Caesar légiói többnyire a bikát választották jelvényül, Augustuséi a kecskebakot

Késő császárkori légiók

Diocletianus átszervezte a római hadsereget. Mivel a birodalmat északi és keleti határain folyamatosan veszély fenyegette a germán törzsek és a perzsák részéről, létrehozta a gyengébb kiképzésű és felszerelésű határvédő limitanei alakulatokat, amelyek a limest védték a kisebb betörések ellen. A többi, elit légió mobilis maradt, őket ott vetették be, ahol szükség volt rájuk. Utóbbiakat további csoportokra osztották:

Scholae: a császár személyes testőrséget, akikkel I. Constantinus váltotta fel a praetoriánus gárdát
Palatinae: „palotacsapatok”, elit egységek, amiket szintén I. Constantinus hozott létre; ide osztotta be a korábbi testőrséget
Comitatenses: a standard, bárhol bevethető egységek; volt amelyet újonnan hoztak létre, mások a korábbi légióktól származtak
Pseudocomitatenses: olyan limitanei egységek, amelyeket a mobil légiókhoz osztottak be és akár hosszú ideig ott maradtak. A kora császárkori légiók egy részét is ebbe a kategóriába sorolták.

Ezekbe az egységekbe 300–2000 katona tartozott és sok esetben megtartották a korábbi számozási rendszert. A korszak légióinak fő adatforrása a 4. századi Notitia Dignitatum, amely felsorolja a Nyugat- és Keletrómai Birodalom katonai és polgári hivatalait.

Legio I
- I Armeniaca
- I Flavia Constantia („Flavius megbízható légiója”): comitatensis alakulat, parancsnoka a Magister militum per Orientis
- I Flavia Gallicana Constantia („Flavius megbízható galliai légiója”): pseudocomitatensis egység, parancsnoka a Magister Peditum per Gallias
- I Flavia Martis („Flavius Mars-tisztelő légiója”): pseudocomitatensis
- I Flavia Pacis („Flavius békelégiója”): comitatensis egység, parancsnoka a Magister Peditum
- I Flavia Theodosiana: comitatensis
- I Illyricorum („Illíriai”): Palmyrában állomásozott
- I Iovia („Jupiter-tisztelő”): Diocletianus alapította, Scythia Minorban állomásozott
- I Isaura Sagittaria („isaurai íjász légió”): pseudocomitatensis, parancsnoka a Magister militum per Orientis
- I Iulia Alpina: pseudocomitatensis, parancsnoka az itáliai Magister Peditum
- I Martia, feltehetően a mai Kaiseraugst mellett állomásozott
- I Maximiana Thaebanorum („Maximianus thébai légiója”): comitatensis, az egyiptomi Théba mellett, feltehetően részt vettek a hadrianopolisi csatában
- I Noricorum („Noricumi”): Noricumban állomásozott
- I Pontica
Legio II
- II Armeniaca
- II Britannica: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
- II Flavia Constantia: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
- II Flavia Virtutis: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
- II Herculia („Hercules-tisztelő”): Diocletianus alapította, Scythia Minorban állomásozott
- II Isaura
- II Iulia Alpina: pseudocomitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
- II Felix Valentis Thebaeorum: comitatensis
Legio III
- III Diocletiana
- III Flavia Salutis: comitatensis, parancsnoka a Magister Peditum
- III Herculea: comitatensis, parancsnoka a Comes Illyricum
- III Isaura
- III Iulia Alpina: comitatensis, parancsnoka az itáliai Magister Peditum
Legio IV
- IV Italica
- IV Martia
- IV Parthica
Legio V
- V Iovia
- V Parthica
Legio VI
- VI Gemella
- VI Gallicana
- VI Herculia
- VI Hispana
- VI Parthica
Legio XII
- XII Victrix

Jegyzetek

↑ Boyne, William. A manual of Roman coins, 13. o. (1968)
↑ ^a ^b ^c http://www.legionaryfortresses.info/index.htm

Források

Oxford Classical Dictionary
Keppie, Lawrence. The Making of the Roman Army, 1984 pp. 205–215
Stephen Dando-Collins "Legions Of Rome"
Legio X - Legio X Gemina (Equites) - "Viri Clarissimi"
Livius.org: List of Roman legions Archiválva 2009. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
A catalogue of Roman legions
Legio V Living History Group in Tennessee
Roman legions from Dacia (KML file) Archiválva 2012. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Roman legions című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.