PROFILPELAJAR.COM

	Péter latin császár
	Konstantinápolyi Latin Császárság császára
	Pierre I
	Uralkodási ideje
	1216. – 1219. június után
Koronázása	Róma; 1217. április 9.
Elődje	I. (Flandriai) Henriki
Utódja	I. (Flandriai) Jolán
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Courtenay-ház
Született	1150-es évek
Elhunyt	1219; Epirusz
Édesapja	Peter I of Courtenay
Édesanyja	Elisabeth de Courtenay
Testvére(i)	Courtenay Aliz; Robert Ier de Courtenay-Champignelles;
Házastársa	Jolánta latin császárnő; Agnes I, Countess of Nevers;
Gyermekei	Philip II, Marquis of Namur; I. Róbert konstantinápolyi latin császár; Henry II of Namur; II. Baldvin konstantinápolyi latin császár; Margaret, Marchioness of Namur; Elisabeth of Courtenay; Courtenay Jolán magyar királyné; Courtenay Mária nikaiai császárné; Mathilde von Courtenay; Inés de Courtenay; Eleonor of Courtenay;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Péter latin császár témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Courtenay Péter (1167 körül – Epirosz, 1219. június után), latin császár, Courtenay Jolán magyar királyné és Courtenay Mária nikaiai császárné apja, valamint II. András magyar király apósa.

Élete

Wertner Mór így adja meg a származását: „courtenayi II. Péter, (1216. konstantinápolyi [latin] császár, [...]) a Capetingok házából.”^[1] Hóman–Szekfű Magyar története (1928) Capet-Courtenay Péter konstantinápolyi császárnak nevezi.^[2] VI. Lajos francia király unokája lett a következő császár, Courtenay Péter és Erzsébet fia. Első felesége, Nevers-i Ágnes révén három tartományt örökölt Franciaországban, Nevers-t, Auxerre-t és Tonerre-t. A Latin Császárság élére második felesége, Flandriai Jolánta, a későbbi Balduin és Henrik császárok nővére révén került. Előtte még részt vett a harmadik keresztes hadjáratban unokatestvére, II. Fülöp Ágost oldalán, majd küzdött az albigensek ellen, illetve 1214-ben jelen volt Bouvinesnél, ahol a király legyőzte IV. Ottó német-római császárt és Ferrand flandriai grófot, ezáltal biztosította különféle szerzeményeit (Bretagne, Normandia, Maine, Anjou és Touraine, amiket Ottó szövetségesétől, Földnélküli János angol királytól ragadott el nemrég, ld. Bouvines-i csata).

1216-ban, miután I. Henrik latin császár törvényes gyermek nélkül hunyt el, Pétert választották örököséül. El is indult kis sereg élén Franciaországból, Rómában III. Honoriusz pápa császárrá szentelte, majd 1217-ben hajókat kölcsönzött a velenceiektől. Cserébe megígérte, hogy elfoglalja számukra Durazzót, ám elbukott, így szárazföldön volt kénytelen fővárosába menni. Útközben azonban epiruszi fogságba esett, és Theodor Angelosz despota börtönében halt meg két év múlva, valószínűleg szándékosan gyilkolták meg. Felesége és gyermekei azonban elérték Konstantinápolyt, és el is nyerték annak trónját. Franciaországi tartományait Ágnestől származó lánya, Maud örökölte.

Jegyzetek

↑ Wertner (1892: 421).
↑ Hóman–Szekfű/Magyar történet

Források

Geoffroy de Villehardouin: Bizánc megvétele, (eredeti címe: La conquìte de Constantinople), Fordította és a jegyzeteket írta Szabics Imre, Utószó Kozma Béla, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Wertner Mór: Jolán királyné, in W. M.: Az Árpádok családi története, Nagy-Becskerek, Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, 1892, 421–424.