Pásztory Edith

Pásztory Edith
(Ditta Pásztory-Bartók)
Született1903. október 31.[1][2][3]
Rimaszombat[4]
Elhunyt1982. november 21. (79 évesen)[1][2]
Budapest[5]
Állampolgárságamagyar
HázastársaBartók Béla (1923–)
GyermekeiBartók Péter
Foglalkozásazongorista
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1922 – nem ismert)
KitüntetéseiMagyarország Érdemes Művésze díj (1963)
SírhelyeFarkasréti temető (60/1-főút-9/12)[6][7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pásztory Edith témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pásztory Edith (ismertebb nevén Bartókné Pásztory Ditta) (Rimaszombat, 1903. október 31. – Budapest, 1982. november 21.) zongoraművész, érdemes művész (1963), Bartók Béla második felesége.

Életútja

Pásztory Gyula matematika–fizika szakos gimnáziumi tanár és Petrovics Kornélia zongoratanárnő leányaként született. Somogyi Mórnál, a Budapesti Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, 1922-től a Zeneakadémián Bartók Béla növendéke volt, majd 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével fejezte be.

Első közös fellépésük a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt 1938. január 16-án. 1938-tól további kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és az USA-ban.

Pásztory Ditta és férje

1940-ben a náci diktatúra elleni tiltakozásul Bartókkal együtt hosszabb időre az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Haza, Bartók halála miatt, már csak ő térhetett. A sok helyen megjelenő tévhittel szemben Pásztory Ditta nem volt zsidó származású – evangélikus és görög katolikus szülők gyermeke –, azonban Bartók humanizmusából fakadóan sorsközösséget vállaltak a nemzeti szocialista diktatúra által embertelen elbánásban részesülőkkel.

1946-tól ismét Budapesten élt, 1960-tól koncertezett itthon és külföldön, főként Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel. Vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban és az USA-ban.

Hanglemezfelvételei készültek Bartókkal (a kétzongorás Szonáta, hét darab a Mikrokozmoszból); a Hungaroton Bartók-összkiadásában játszotta Bartók zongoraműveit, többek között a teljes Mikrokozmoszt és a Gyermekeknek sorozatot.

Bartók III. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek előadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott. Bartók tolmácsolásában olyasmit mutatott fel a művekben, amelynek csak fölismeréséhez is az ő tehetsége, elmélyedése, személyisége kellett.

Bartók Béla és Pásztory Edith/Ditta (baloldalt) sírja. Farkasréti temető: 60/1-főút-9/12.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
  4. ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  5. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  6. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  7. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források

  • Schelken Pálma: Emlékezés egy halk szavú művészasszonyra. Evangélikus Élet. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  • Baranyi Anna–Büky Virág–F. Dózsa Katalin: Egy különleges életút tanúi. Bartókné Pásztory Ditta hagyatéka a Zenetörténeti Múzeumban / Witnesses of an extraordinary path of life. The legacy of Ditta Pásztory-Bartók at the Museum of Music History; szerk. Gombos László, angolra ford. Németh István Csaba; MTA BTK ZTI Zenetörténeti Múzeum, Budapest, 2017
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap