Pálházi Állami Erdei Vasút

Pálházi Állami Erdei Vasút
A Pálházi erdei vasút egy C-50-es mozdonya Kőkapu megállónál személyvonattal (Kép: Birincsik József)
A Pálházi erdei vasút egy C-50-es mozdonya Kőkapu megállónál személyvonattal (Kép: Birincsik József)
Általános adatok
OrszágMagyarország
Hossz7,0 km
Történelmi adatok
Építés1888–1924

Személyszállítás elindulása1958
Teherszállítás elindulása1888
Műszaki adatok
Nyomtávolság760 mm
Maximális sebesség20 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálházi Állami Erdei Vasút témájú médiaállományokat.
Pálházi Állami Erdei Vasút
volt Hegyközi Kisvasút Kenézlő felé
0 Pálháza
fűtőház
Pálháza ipartelep
volt Hegyközi Kisvasút Füzérkomlós felé
Kishuta
Kemencepatak
volt erdészeti leágazás a Komlósi-völgy felé
Komlósi-völgy
Kavicsváltó kitérő
Kőkapu alagút
Kőkapu
7 Rostalló

A Pálházi Állami Erdei Vasút kisvasút Magyarországon, a Zempléni-hegységben.

A kisvasút napja augusztus harmadik szombatja, üzemeltetője az Északerdő Zrt.

Építése

A Pálházi Állami Erdei Vasút Magyarország legrégibb erdei kisvasútja. Eredetileg, mint azt régi neve is jól mutatja, „lóüzemű görpálya” volt. Építését Károlyi István gróf kezdeményezte 1888-ban. A 7 kilométeres sínpárt 700 mm nyomtávval, 5 kg/folyóméter tömegű sínekkel fektették le a pálházi fűrészüzem és Kőkapu között. Mivel a pálya Kőkaputól 5–20‰-kel lejtett a fűrészüzem felé, az üres kocsikat felfelé lóval vontatták, a rakottakat pedig gravitációsan juttatták le a fűrészüzemig. A kocsikat csak fékezni kellett.

A vonalat úgy hosszabbították meg, hogy 1903-ban 37 méter hosszú alagutat ástak a kőkapui kastély alatt.[1] A megtoldott, 11 km-es fővonal új végállomása „Susulya” lett. 1902-ben helyezték üzembe az első gőzmozdonyt. Mindössze négyéves használat és több erdőtűz után 1906-ban visszaálltak a lóvontatásra. 1924-ben átadták a SátoraljaújhelyPálházaFüzérkomlós útvonalon közlekedő Hegyközi Kisvasutat. Ennek a vonalnak a megnyitása sokat lendített a pálházi vasúton is: bár a 760 mm-es nyomtáv miatt az árukat át kellett rakni, de így sokkal messzebbre lejuthattak. 1947-ben állami tulajdonba került, és üzemeltetését az Állami Erdőgazdaság vette át. A pályát 760 mm nyomtávolságúra építették át. 1948-ban ismét áttértek a gőzvontatásra. 1956-ban gondoltak először a személyforgalom megindítására, és ehhez korszerűsítették a hálózatot. A síneket 13 kg/folyóméteresekre cserélték, és beszerezték az első C-50-es mozdonyt. A menetrendszerű személyforgalmat 1958-ban indították meg. Mivel 1980-ban megszüntették a Hegyközi Kisvasutat, ennek a vonalnak a forgalma is visszaesett, és az erdőgazdaság „üzemszünetet” rendelt el: ez 9 évig tartott. 1989. augusztus 15-én társadalmi összefogással újraindították a vasutat. 1990-ben felújították a pályát és az alagutat, így a vasút újabb 1 km-rel hosszabb szakaszon járhatott a Kőkaputól a rostallói turistaházig. 1996-ban a vonal másik végét is meghosszabbították 1,3 km-rel az Iparteleptől Pálházáig. Ehhez a lebontott Hegyközi Kisvasút egy rövid szakaszát élesztették újjá.

Ma a vasút csak turisztikai céllal üzemel, éves forgalma 40–50 ezer utas, ennek egy jelentős része általános iskolások, mivel több iskola rendszeresen szervez a környéken többnapos osztálykirándulásokat.

Megállóhelyek

A menetidő (m.i.) percben van megadva. A menetrend: innen érhető el

Rostalló - Kőkapu - Pálháza (332)
m.i (↓) megállóhely neve m.i. (↑)
0
Rostalló
40
4
Kőkapu
36
10
Komlósivölgy
29
18
Kemencepatak
22
28
Kishuta
12
35
Pálháza-Ipartelepek
5
40
Pálháza
0

Járműállomány

Nevezetességek és látnivalók a vasút környékén

  • Kőkapu, Rostalló, Hollóháza

Jegyzetek

  1. Archivált másolat. [2020. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 14.)

Források

Commons:Category:Pálházi Állami Erdei Vasút
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálházi Állami Erdei Vasút témájú médiaállományokat.