1900 környékén hazakerült és átvette apja szegedi vasöntödéjét. Iparoskörökben komoly szaktudása miatt nagy tiszteletnek örvendett, amit az is igazol, hogy a szegedi ipartestületnek és a szegedi kereskedelmi és iparkamara iparososztályának is elnöke lett. Bekerült Szeged város törvényhatósági bizottságába is. Thék Endre halála után megválasztották a 420 ipartestületet magában foglaló Ipartestületek Országos Szövetségének elnökévé.
A szegedi nemzeti kormányokban kereskedelmi államtitkár lett. 1920-ban Szeged II. választókerületéből került a nemzetgyűlésbe a KNEP programjával, de a pártból nemsokára kilépett a botbüntetés megszavazása miatt. A Házban főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott és különösen a kézműves iparosság ügyeinek volt a szószólója. A nemzetgyűlés az ő kezdeményezésére tárgyalta az ipartörvény revízióját. 1922-ben kikerült a nemzetgyűlésből, helyére Peidl Gyula volt miniszterelnököt választották meg. 1927-ben az újonnan felálló Felsőházba választották, mint a vidéki kereskedelmi és iparkamarák képviselője. Számos szakcikke jelent meg és szerkesztője volt az Ipartestületek Lapjának.
1928-ban halt meg gyomorrákban Szegeden.
Források
1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921
1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927
