PROFILPELAJAR.COM

	Pulszky Károly
	Ellinger Ede 1898-as felvételén
Született	1853. november 9.; London
Elhunyt	1899. június 6. (45 évesen); Brisbane,
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Márkus Emília
Gyermekei	Pulszky Romola
Szülei	Pulszky Terézia; Pulszky Ferenc
Foglalkozása	művészettörténész, politikus, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1887. május 25.); magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1892. január 4.);
	Az Iparművészeti Múzeum őre (igazgatója)
	Hivatali idő; 1878 – 1881
Előd	nem volt
Utód	Ráth György
	A Wikimédia Commons tartalmaz Pulszky Károly témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Cselfalvi és lubóci Pulszky Károly (London, 1853. november 9. – Brisbane, 1899. június 6.) magyar művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Országos Képtár igazgatója, Pulszky Ferenc fia, Pulszky Romola édesapja.

Élete

Pulszky Ferenc és Walter Terézia fiaként született Londonban, gyermekéveit 1866-ig Itáliában töltötte. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Eredetileg orvosnak készült, de a művészettörténet tanulmányozására tért át, bölcsészdoktorátusát Lipcsében szerezte. 1873-tól vett részt a magyar tudományos mozgalmakban. 1881-ig volt az Iparművészeti Múzeum őre (kurátora). 1882-ben vette feleségül Márkus Emíliát, a kor nagy hatású színésznőjét. 1883-ban az MTA levelező tagjává választották. 1884-ben rendezte az ötvösmű-kiállítást és a párizsi világkiállítás számára a magyar régiségi osztályt, majd az Esterházy-képtár igazgatója lett. 1884 és 1892 között országgyűlési képviselő volt, a szepes-szombati, majd a tabi kerületet képviselte a Szabadelvű Párt programjával. 1895-ben vásárolta meg Sebastiano del Piombo Férfiképmás című festményét (ma a Szépművészeti Múzeumban), ami botrányt kavart, mert hamis Raffaello-képnek vélték, amit igen drágán vásárolt meg, és nem tudott elszámolni a kormány által rábízott, festményvásárlás céljára szolgáló pénzzel sem. A botrány nyomán idegösszeomlást kapott, öccse, Pulszky Ágost megtérítette az összeget, Pulszky Károly ellen az eljárást 1898-ban megszüntették. Ezután Ausztráliába emigrált, ahol öngyilkosságot követett el.

Tanulmányai, cikkei jelentek meg a Vasárnapi Ujságban, a Századokban, az Archaeologiai Értesítőben, a Budapesti Szemlében, az Akadémiai Értesítőben. 1881-től 1884-ig az Archaeologiai Értesítőt szerkesztette.

Művei

Kalauz a magyar iparművészeti múzeum gyűjteményeihez. Budapest, 1874 (Ugyanaz. uo., 1877-ben Schickedanz Alberttel együtt)
Beiträge zu Raphael's Studium der Antike. Lipcse, 1877
Az országos képtár kiválóbb művei. uo., 1878
A magyar háziipari díszítményei. uott, 1878
A magyar országos képtár ideiglenes lajstroma. uott, 1881
Renaissance Olaszországban. Írta Symonds John Addington. Ford. Bpest, 1881-82. I.-II..
Két iparművészettörténeti értekezés. ugyanott, 1883 (Különny. az Arch. Értesítő 1882. évf.-ból)
Útmutató az ötvösműkiállítás helyiségében. uott, 1884
A magyar történeti ötvösműkiállítás lajstroma. Megnyittatott 1884. febr. 17. uott, 1884
Életképek. Jelenkori művészek találkozója. Bevezetésül dr. Pulszky Károly levele a kiadóhoz. Uo. (1884)
Az ötvösség remekei Magyarországon az 1884. évi magyar történeti ötvösműkiállításból. Uott (1885) Két kötet. 150 részben színes rajzzal (Radisics Jenővel együtt)
Országos képtár. I. A képgyűjtemény leíró lajstroma. Uott, 1888
A gellérthegyi nekropolis. uott, 1891 (Különny. a Reform-Naptárból)
Romola. Regény. Irta Eliot György, ford. angolból Pataki Béla. uo., 1898, három kötet
Conan A. Doyle, Gerard brigaderos. Angolból ford. uott, 1898