Ellinger Ede (Pohořelice,[2][3] 1846 körül – Siófok, 1915. május 30.)[4] császári és királyi udvari fényképész, portréfotós. A Magyar Fényképészek Egyletének alapító tagja.
Munkássága
Műterme 1870 és 1885 között Pesten, az Úri utca és Korona utca sarkán működött.[5]Siófokon is, ahol villatulajdonos volt, rendelkezett egy műteremmel. A Balaton mellett nyaralókról, az épületekről, a módosabb polgárokról készített fényképeket. A siófoki műterme nyáron működött, egészen késő őszig.
1915. február 5-én a Budapesti Közlöny arról számolt be, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter többekkel együtt őt nevezte ki a Budapesten alakított szerzői jogi szakértői bizottság egyik tagjává,[6] majd ugyanezen lap szeptember 2-án már arról adott hírt, hogy az elhunyt Ellinger Ede helyére Hollenzer Lászlót nevezte ki a miniszter.[7]
1915. május 30-án hunyt el a siófoki fürdőtelepen.
Családja
Ellinger Mózes és Rebeka fia. 1868. június 21-én Pesten házasságot kötött Kurzweil Júliával.[8]
Kurzweil Júlia (Pest, 1846. április 13. – Budapest, 1916. november 20.) testvére volt Kurzweil Frigyesnek (Pest, 1861. április 22.[9] – Budapest, 1924. április 7.[10]), a kor szintén neves fényképészének, akinek műhelye a Budapesti Cím- és lakjegyzékekben 1888-ban fordul elő először az V. kerület Dorottya utca 11. szám alatt és 1902/1903 között utoljára.[11] 1903 és 1908 között budapesti lakcíme (VI. kerület, Teréz körút 25. szám) szerepel, foglalkozásaként fényképész megadva.[12] Itt is volt labor és műterem berendezve, mert 1905-től a Budapesti cím- és lakjegyzékben a "Fényképész iparosok" között is felsorolták (Kurczweil névformában), s egy 1908-ból származó felvétel is erre utal.[13] Önálló hirdetést budapesti fényképész műterméről 1909-ben tett közzé e címen.[14] Sógorához, Ellinger Edéhez hasonlóan nyaranta ő is a Balaton mellett tartott fenn nyári műhelyt. Így például a balatonfüredi, haláláig, utána pedig özvegye által továbbvitt fényképész pavilonjáról több forrás is szól.[15] Ugyancsak található felvétel, melynek verzóján a budapesti műhely mellett Siófok és Losonc is "fiókműteremként" szerepel.[16]
Ellingerék 20. századot megért fiai (Zsigmond, Béla, Károly és Emil) közül az alábbiak adatai azonosíthatók.
Ellinger Emil (1872–1907) festőművésszé képezte magát, 1889–1892 között a budapesti mintarajziskolában tanult.[17] A Képzőművészeti Társulat kiállításain több művével szerepelt, így a Műcsarnokban is.[18] Fiatalon, 35 évesen halt meg.[19]
Ellinger Bélának (1876–1916) festékgyári vállalkozása volt.[20] Már apaként, 8 évi házasságban[21] 40 évesen halt meg, közel egy évvel neves édesapja elhunyta után.[22]
↑1888 és 1902/1903 közötti Budapesti Czim- és Lakásjegyzék[1]
↑Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1902-1903 (14. évf.) 9. rész - Lakás-jegyzék K [2]
↑Blaha Lujza férje, báró Splényi Ödön társaságában, 1908. Műterem: Budapest és Balaton-Füred [3]
↑„Kurzweil Frigyes fényképészeti laboratóriuma. Budapest, VI. ker., Teréz-körút 25. szám. Készít, mint különlegességeket, diapozitivusokat egyszerü és művészies kivitelben mérsékelt árakon. – Több tudományos intézet szállítója.” In: Földrajzi közlemények 1909.V. Társasági ügyek. 1909. dec. 16. [4]
↑Füredi História. Helytörténeti folyóirat, 2015. 4. szám. 25. és 30. oldal [5]
↑Ellinger Ede udvari fényképész fia, Emil, meghalt életének 35-ik évében: Pesti Hírlap, 1907. január 27., 24. szám [9]
↑ Ellinger Béla, czégb. Ellinger Béla, festék és lakk festőeszközök és ecsetek és festékek keverési üzlettulajdonos, Bp., VI, Lázár-u. 13. In: Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1909, 6. rész [10]
↑Ellinger Béla festékgyáros, Ellinger Ede cs. és kir. udv. fényképész fia eljegyezte Czoniczer Margitot, Czoniczer Márton dr. fővárosi orvos leányát. Az Ujság, 1908. szeptember 13./220. szám, 11. p. [11]
↑Gyászhíre: Pesti Hírlap, 1916. augusztus 6. 217. szám [12]
