Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője.
Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!
A portugál az újlatin irodalmak közt a legifjabb és Portugáliának úgy fekvésénél mint csekély népességénél fogva leginkább ki volt téve az idegen hatásoknak. A P. első korszaka (a XIV. sz.-ig) a provençal műköltészet. Második korszaka (a XVI. sz. elejéig) a spanyol irodalom; harmadik korszaka (a XVIII. sz. közepéig) olasz klasszikai és a drámában spanyol művek; negyedik és ötödik korszaka pedig (a XVIII. sz. közepétől napjainkig) eleintén a francia klasszicizmus s később az angol és a német irodalom hatása alatt állott. A nemzeti irodalmat főként lágy, áradozó szentimentalizmus és melankolikus borongás jellemzi.
A portugál irodalom kialakulása
Fejlődése francia, spanyol, olasz hatás alatt bontakozott ki. Legrégebbi írásos emléke a 15. századból származik.
Francia hatásra gazdag népköltészet alakult ki, melynek vezető műfaja a cancionero. További műfajok: szentek legendái, lovagtörténetek.
A 15. – 16. században
A drámairodalom képviselője: Gil Vicente (1470–1536).
Futurizmus: C. Pessanha (1867–1926) (Coimbra, 7 de setembro de 1867 – Macau, 1º de Março de 1926)
Fernando Pessoa (1888–1935) – portugál költő, további művésznevei: Ricardo Reis, Alberto Caeiro, Alvaro Campos. Legfontosabb művei: Kálvária – szonettfüzér, Angol szonettek – szonettfüzér.
José Saramago (1922–2010): a legismertebb mai portugál prózaíró
