Pintér Jenő
Született	Pintér Jenő Pál 1881. január 25.[1] Cegléd
Elhunyt	1940. november 7. (59 évesen)[1] Budapest XII. kerülete
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Reiner Vilma (h. 1905–1921) Battlay Borbála (h. 1921–1940)
Foglalkozása	irodalomtörténész
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1903)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34-1-62)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pintér Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pintér Jenő, születési nevén Pintér Jenő Pál (Cegléd, 1881. január 25. – Budapest, 1940. november 7.)^[3][4] magyar irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1916), majd rendes (1928) tagja.

Beöthy Zsolt tanítványa, Császár Elemérrel együtt a hivatalos irodalomtudomány pozitivista képviselője a századelőn és a két világháború közt. Irodalomtörténetében az írók és költők összefoglaló életrajzának, s műveiknek részletes ismertetésére törekedett. Munkássága jelentős, a műveiben felhalmozott lexikális anyag ma is értékes. A szakmai közéletben is fontos szerepet töltött be. Fő műve a 8 kötetes A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés (1930–1941), amely máig az egyik legnagyobb, egyszerzős magyar nyelvű munka.

Középiskolai tanulmányait Budapesten és Lőcsén végezte. A budapesti tudományegyetemen szerzett tanári és bölcsészoklevelet 1903-ban. 1905-től kapott tanári állást a jászberényi gimnáziumban. Tudós tanár típus volt, követte az irodalomtörténet eredményeit, már 1908-ban írt egy magyar irodalomtörténetet, amelyért az MTA Semsey-díjjal jutalmazta. 1910-ben sikerült Budapesten tanári állást kapnia. 1911-ben megalapította Baros Gyulával és Horváth Jánossal a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot. 1912-ben útjára indították az Irodalomtörténet című szakfolyóiratot is, melyet 1933-ig szerkesztett. Közben az első világháború alatt teljesített katonai szolgálat (1914-1916) jelentett átmeneti kényszerszünetet. Az Irodalomtörténet című folyóirat szélsőségesen konzervatív szemlélettel tárgyalta a kortárs szépirodalmat. 1916-ban levelező tagjainak sorába választotta az MTA, a Szent István Akadémia pedig rendes tagjául választotta. 1919-ben kinevezték a budapesti tankerület főigazgatójának.

Az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1920-ban tiszteletbeli tagjául választotta. A Magyar Pedagógiai Társaság 1921-től alelnökké, 1938-tól elnökké választotta. 1923-tól tagja lett a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.^[5] 1928-ban az MTA rendes tagjának választotta. Gyakran írt és mondott beszédet az MTA elhunyt levelező vagy rendes tagjai emlékezetére, Pintér Jenő búcsúztatta pl. Szinnyei Józsefet.^[6] 1933-ban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökévé választották, ezt a pozíciót haláláig töltötte be. 1935-től oktatott a szegedi egyetemen mint rendkívüli tanár.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (34-1-62), és 2001-től védett.^[7]

Első házastársa Reiner Vilma volt, akitől elvált.^[8] Második felesége Battlay Borbála volt, akivel 1921. december 15-én Budapesten kötött házasságot.^[9] Felesége túlélte, és ő rendezte sajtó alá a rendszeres irodalomtörténet VIII. kötetének újabb kiadását 1943-ban.^[10]

Bővebben: Pintér Jenő műveinek listája

Jelentősebb művei:

• A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig. A Magyar Tudományos Akadémia által a Semsey-pályadíjjal jutalmazott mű. I–II. kötet. Budapest, 1909
• A magyar irodalom története 1900-ig. Budapest, 1913. (Simonyi Zsigmonddal, Kardos Alberttel, Endrődi Sándorral és Ferenczi Zoltánnal közösen írt mű, A Műveltség Könyvtára-sorozat)
• A magyar irodalom története Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferenc haláláig. (1772–1831) I–II. kötet. Budapest, 1913
• Pintér Jenő magyar irodalomtörténete – képes kiadás. I–II. kötet. Budapest, 1928
• A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés I–VIII. kötet. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Kiadása, Budapest, 1930–1941. → elektronikus elérhetőség Archiválva 2023. augusztus 4-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Petőfi Társaság nagydíja (1924)
• MTA nagyjutalom (1932)^[11]
• Székesfőváros Kazinczy-érme (1934)

• Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7  , III. kötet, 1635-1636. p.
• Petrik Géza – Barcza Imre: Az 1901–1910. években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek összeállítása a tudományos folyóiratok repertóriumával (I–II.). Budapest: (kiadó nélkül). 1917–1928.   → elektronikus elérhetőség: Arcanum [1]
• Kozocsa Sándor: Magyar Könyvészet 1911–1920 (I–II.). Budapest: (kiadó nélkül). 1939–1942.   → elektronikus elérhetőség: Arcanum [2]

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [3]
• Pintér Jenő (1881-1940)
• A „kétmázsás irodalomtörténet” elfeledett szerzője – Emlékezés Pintér Jenő (1881–1940) irodalomtörténészre
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János