I.e. 16 és i.sz. 450 között Pfaffing területe Noricum római provinciához tartozott. Ebből az időszakból egy villa maradványait ásták ki Haushamerfeld közelében. A népvándorlás során a javarészt elmenekült lakosság helyére germán bajorok költöztek. 748-ban Odilo bajor herceg megalapította a mondseei apátságot, amely a mai községi területekről is részesült birtokadományokban. Pfaffing első említése is a kolostor egyik, 772-re keltezett oklevelében történt. Neve a pap jelentésű Pfaff szóból és a kora középkori bajor -ing helynévvégződésből tevődik össze.
A középkorban a falu a bambergi püspökök birtoka volt, akik nevében helyi képviselőjük, a Schaumberg grófok kormányoztak. 1490-ben, a hercegség felosztásakor az Enns fölötti Ausztria része lett.
A 16. században fellázadtak a térség parasztjai. Ekkor került sor a hírhedt frankenburgi kockázásra, amikor 1625. május 15-én Adam von Herberstorff kormányzó az elfogott 36 lázadóval páronként kockát dobatott és a veszteseket felakasztatta.
Pfaffingot a köztársaság 1918-as megalakulásakor Felső-Ausztria tartományhoz sorolták. Miután Ausztria 1938-ban csatlakozott a Német Birodalomhoz, az Oberdonaui gau része lett; a második világháború után visszakerült Felső-Ausztriához.
Lakosság
A pfaffingi önkormányzat területén 2018 januárjában 1482 fő élt. A lakosságszám 1961 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 94,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,5% a régi (2004 előtti), 1,2% az új EU-tagállamokból érkezett. 0,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,9% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 90,5%-a római katolikusnak, 2,6% evangélikusnak, 5,3% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pfaffing című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
