1986-ban diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán. 1981–1983 között a Jelenlét című folyóirat vezető szerkesztője volt. 1983-ban underground művészeti egyesületet és szamizdat lapot alapított, Médium-Art néven. Alternatív művészeti akciókban vett részt és kapcsolatban állt az akkori demokratikus politikai ellenzékkel is. Olyan művészeti szamizdat fórumokban is publikált, mint Galántai GyörgyAktuális levél (Artpool letter) című kiadványa.
Az 1980-as években csatlakozott az avantgárdpárizsi köréhez, nemzetközi költészeti fesztiválokon szerepelt. Ebben az időszakban a hazai avantgárd egyik vezéralakja, a vizuális költészet, a képvers egyik megújítója, hangverssel, akusztikus költészettel is foglalkozik. 1986-ban a párizsi Polyphonix-rendezvényen lépett fel, majd 1988-ban a franciaországi Tarasconban akusztikus költészeti bemutatót tartott a nemzetközi A.G.R.I.P.P.A-fesztiválon. 1989–1991-ben videófilmeket rendezett a Balázs Béla Stúdióban. Reprezentatív vizuális költészeti antológiát állított össze (Médium-Art, Magvető, 1990). 1990-től 1992-ig a párizsi Magyar Műhely egyik felelős szerkesztője volt. Költészetére kezdetben Kassák Lajos, később Erdély Miklós volt hatással, de szintézisteremtő lírája kötődik a Nyugat klasszikusainak költészetéhez is, így különösen Babits Mihály és Kosztolányi Dezső munkásságához. Idősebb pályatársai közül Erdély Miklós mellett Lakatos Istvánt, Orbán Ottót, Tandori Dezsőt és Somlyó Györgyöt nevezte barátjának és mesterének több vele készült interjúban, de 2006 szeptemberében versben emlékezett meg Faludy György haláláról is a NépszavaSzép Szó mellékletében.
Az 1980-as évek közepén ismerkedett meg az Új Zenei Stúdió alkotóközösségének munkásságával, több közös rendezvényen szerepel velük együtt. Különösen Sáry László zeneszerzővel alakított ki szoros munkakapcsolatot. Az irodalmi-zenei esteket 1990-ben egy közös hanglemez megjelentetése követte, Közeledések és távolodások címen. Ekkor írta a szonett formáját idéző számozott Zárójelverseit, amelyek a minimál- és a repetitív zenei törekvések nyomán a költészetben valósítottak meg hasonló elveket. Ezek legmarkánsabb kifejeződései a Zárójelvers op. 7. és op. 11. című versek.
Az évtized végére konkrét költészeti ciklust írt Non-figuratív címmel, amelyben a vers, a szöveg önreflexivitását vizsgálta, vagyis azt, hogy a konkrét művészet elveinek megfelelően képes-e az irodalom is „önmagáról” szólni, művészetének anyagáról, magáról a szövegről. A Petőcz által tyroclonista verseknek nevezett művek mintegy végpontot jelentenek a képvers, a vizuális költészet történetében. Ezt bizonyítja Petőcz hangváltása is. Következő, A láthatatlan jelenlét című kötete már egyértelműen a hagyományos formákhoz való visszatérést jelezték költészetében. Európa metaforája című versében új távlatot nyitott, az európaiság, a szabadság kérdéseivel foglalkozott. A klasszikus hagyományokhoz való visszatérést mutatják olyan alkotások, mint a Vissza az égbe című nagy lélegzetű monológ, vagy az Üzenet b-moll című költemény.
Az 1990-es évek közepén egyre inkább a szintézis, a hagyományok egységesítésének igénye jelent meg verseiben, kötetei is ezt a törekvést mutatták. A szonett és a képvers egyszerre van jelen például A tenger dicsérete (1994) című válogatott verseit tartalmazó könyvében. Ekkoriban kezdett álnéven is publikálni. Az utazó búcsúja című kötetében feltűnt Annette Labelle, az ismeretlen francia költőnő, akinek nem csak verseit írta meg, de életét is elképzelte. Hasonló módon hozott létre egy költőnőt Mecseki Rita Eszter néven az évtized végén, akinek verseit a legjobb irodalmi lapok közölték, és akinek kötetet is készített, ez Nőtincs címmel jelent meg. Ilyen álneve még a Jerome David Salinger regényeiből kölcsönzött hős, Seymour Glass, akinek szintén megírta különös, kifinomult lelkiséget tükröző haikuit, ez Tenyered, ha csattan címmel látott napvilágot.
1998-ban meghívást kapott az amerikai Amerikai Egyesült Államokba, ahol három hónapot töltött el egy nemzetközi írószemináriumon, Iowában. Itteni élményei hatására a próza felé fordult. Megírta A napsütötte sávban című prózaverskötetét, majd rendszeresen novellákat publikált egy kitalált családról, Egykor volt házibarátaink címmel. Petőcz prózája regényeiben teljesedett ki, A születésnap című regény a „Házibarát-novellák” végső megjelenési formája lett, az Idegenek című regény viszont már egy lepusztult és terrorizált világ szorongó látomása. Az utóbbi regény írása idején Petőcz Franciaországban élt, mint nyilatkozataiban megerősítette, a regény erősen kapcsolódik azokhoz a tapasztalatokhoz is, amiket ebben az időszakban szerzett. Maga a regény az Oroszországban lezajlott beszláni túszdráma egyfajta feldolgozása.
1996–1998 között, illetve 2006 januárjától 2009 decemberéig a Magyar Könyv Alapítvány egyik kurátora, 2002-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke.
2009. március 13-án az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola „Nyugat” Oktatási Programja keretében Tamkó Sirató Károlyról és a Dimenzionista Kiáltványról írt PhD-disszertációját summa cum laude minősítéssel védte meg, így doktori fokozatot (PhD) nyert el.
2011 szeptemberében meghívottként vett részt a Literaturfestival Berlin [2]Archiválva2012. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben elnevezésű irodalmi rendezvénysorozaton, ahol Dalos György társaságában bemutatta a németül megjelent Idegenek című regényét. Decemberben Varsóban mutatták be ugyanennek a regénynek a lengyel változatát,[3] amely regényről a legnagyobb lengyel napilap is terjedelmes cikkben számolt be.[3] Ugyanebben az évben Tbilisziben, Grúziában is megjelent az Idegenek című regény az ottani Siesta kiadónál,[4] és ilyen módon a 2010-ben szintén ugyanitt megjelent A születésnap című regénye után[5] Petőcz már a második könyvét adta ki az országban. 2015-ben pedig a Másnap című regénye aztán a harmadik lett a grúz nyelven megjelent könyvei sorában[6].
2013 májusában részt vett a „Biennale internationale des poètes en Val-de-Marne” elnevezésű fesztiválon, Franciaországban[7] és franciául mutatta be a verseit. 2013 júniusától két hónapot töltött a Villa Yourcenar alkotóházban,[8] és az alkotóház művészeti életében vett részt.
2014 decemberében megjelent az Idegenek (Чужденци[9]) című regénye bolgár nyelven, és ezzel a munkájával meghívott vendégként vett részt azon a télen, 2014. december 11-én[10] a Szófiai Nemzetközi Könyvfesztiválon.[11]
2015 márciusában a brüsszeli Passa Porta irodalmi szervezet ösztöndíjasaként egy hónapot töltött Brüsszelben,[12] a Passa Porta vendéglakásában, és új regényén dolgozott.
2018 tavaszán meghívottként vett részt a „Poezia la Iași” nemzetközi költészeti fesztiválon.[13]
2021 augusztusában A párizsi lakásom[14] című versének megfilmesített változatát (rendező: Kovács Gábor Attila) bemutatták a XII. Bujtor István Filmfesztiválon, és a film Bujtor István-díjat kapott.[15]
2022. január végén Az alfától az omegáig címmel reprezentatív vizuális költészeti kiállítás nyílt a munkáiból a budapesti Műcsarnokban.[16]
2022. május 22-étől 29-éig meghívottként vett részt a „Poezia la Iași” nemzetközi költészeti fesztiválon.[17]
2022. október 15-étől egy hónapig rezidens íróvendégként volt jelen Portugáliában, Cascaisban, a portugál Fundação Dom Luís alapítvány meghívottjaként, ahol újabb munkáin dolgozott.[18]
2023 februárjában egy hónapig rezidens íróvendég volt Ausztriában, Kremsben, a Literaturhaus Niederösterreich vendégeként, ahol újabb munkáin dolgozott.[19] Kremsi tartózkodása keretében február 23-án irodalmi estet tartott Bécsben, a Collegium Hungaricumban.[20]
2023 május 16-án és 17-én fellépett Bécsben a Literarischer Lenz in Centrope elnevezésű fesztiválon, ahol magyar és német nyelven hangzottak el versei.[21]
2023 januárja óta az Opus című, felvidéki magyar irodalmi és művészeti lap főszerkesztője.[22]
2023 október 17-én fellépett Portugáliában a FOLIO – Festival Literário Internacional de Óbidos elnevezésű fesztiválon, ahol magyar, francia és portugál nyelven hangzottak el versei.[23]
Ancika. Kisregény és elbeszélések, Fekete Sas Kiadó, Bp., 2018
... és arcára álarcot teszen. Versek, Orpheusz Kiadó, Bp., 2017
Naissance du visage étranger, (versek francia nyelven, Georges Kassai és Pallai Károly Sándor fordításában), Éditions du Cygne, Paris, 2016 ISBN 978-2-84924-447-0
Aysa – Harminc nappal a háború után –, Regény, Fekete Sas Kiadó, Bp., 2016
Óbudai Mágusképző. Ifjúsági regény, Napkút Kiadó, 2016
Nagy Kalap és Pici Sál. Állatos és egyéb gyerekversek; Móra, Bp., 2016
A megvénhedt Isten. Újabb versek; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2016 (Tiszatáj könyvek)
Dimenzionista művészet – Tamkó Sirató Károly költészeti törekvései a két világháború között, illetve annak hazai és nemzetközi megfelelői – (tanulmánykötet), 2010
Fremde (az Idegenek című regény német nyelven), 2010
Idegenek (hangjáték), 2009
Közeledések és távolodások (CD, Sáry Lászlóval), 2009
Az idegen arc születése (válogatott és új versek), 2009
A születésnap (hangoskönyv), 2008
Arcok (elbeszélések), 2008
in a row of sunlight (a napsütötte sávban, versek angolul), 2008
Idegenek (regény), 2007
Az analfabéta (Agota Kristof művének magyar fordítása, és tanulmány), 2007
Jedynie kochać kogoś pragnę (versek, lengyel nyelven), Wydawnictwo Książkowe IBiS, 1999, ISBN 83 86236 74 4[27]
Mesék a Foci tér 5.-ből (gyerekversek), 1999
Haroldo de Campos: Konkrét versek (fordítás), 1997
Idegenként, Európában. Esszék, prózák, kritikák; Orpheusz Könyvek, Budapest, 1997
Micimackó és barátai (gyerekversek), 1996
Tóth László: Szó és csend. Tizenegy beszélgetés. Csiki László, Fodor András, Géczi János, Kukorelly Endre, Petőcz András, Somlyó György, Tornai József, Tőzsér Árpád, Vasadi Péter, Vörös István, Zalán Tibor; JAMK–Új Forrás Szerk, Tatabánya, 1996 (Új Forrás könyvek)
Az utazó búcsúja. Versek és fordítások; Magyar Írószövetség–Belvárosi, Budapest, 1996 (Bibliotheca Hungarica)
A tenger dicsérete (válogatott versek), 1994
Az írógépelt félelem (versek), 1992
Vissza az égbe (hangjáték, Wahorn András zeneszerző közreműködésével), Magyar Rádió, 1992
Csutorás Gergely ébresztése (gyerekversek), 1991
Európa metaforája (versek), 1991
Közeledések és távolodások (költészeti nagylemez Sáry László zeneszerzővel), Hungaroton SLPX 31392, 1990
A jelben-létezés méltósága (esszék), 1990
A láthatatlan jelenlét (versek), 1990
Médium-art. Válogatás a magyar experimentális költészetből / Selection of Hungarian experimental poetry; szerk. Fráter Zoltán, Petőcz András, angolra ford. Fejér Hédi; Magvető, Budapest, 1990 (JAK füzetek)
Non-figuratív. A költői hagyaték feldolgozásának vége; Magyar Műhely–Magyar Műhely Baráti Kör, Párizs–Budapest, 1989 (Magyar Műhely Baráti Kör füzetek)
Kassák Lajos Emlékkönyv (szerkesztő, antológia), 1988
A jelentés nélküli hangsor. A költői hagyaték feldolgozásának folyamata; Szépirodalmi, Budapest, 1988
Önéletrajzi kísérletek. Válogatás a költő hagyatékából; Magvető, Budapest, 1984 (JAK füzetek)
Betűpiramis (versek), 1984
Állóháború. Irodalmi antológia; szerk. Petőcz András, Tótszegi Tibor; ELTE, Budapest, 1983
Összegyűjtött tyroclonista versek; szerzői, Budapest, 1983
G. Komoróczy Emőke: Petőcz András: A hazai (új)avantgárd virágkora a nyolcvanas években. Budapest: Napkút. 2014. = Káva Téka, 80. ISBN 978 963 263 377 0
G. Komoróczy Emőke: „Ezer arccal, ezer alakban”: Formák és távlatok Petőcz András költészetében. Budapest: Magyar Műhely. 2015. = Aktuális Avantgárd, 22. ISBN 978 963 759 683 4
.jpg)
.jpg)
