1911. december 9-én egy 4,8 km hosszú iparvágányt adtak át a teherforgalomnak Erzsébetfalva állomás és a csepeli Weiss Manfréd Művek között a Gubacsi-zárógáton át.[1] A vonalat 1912-ben villamosították és május 26-án megindult a személyszállítás is az Erzsébetfalva állomástól kiágazó szárnyvonalon, a BHÉV üzemeltetésében, a Közvágóhídtól Csepel HÉV-állomásig, ahol új kocsiszínt is avattak.[2][3][4] 1919-ben a BHÉV beleolvadt az újonnan létrejött a BEVV-be, azonban két évvel később a BHÉV ismét önálló vállalatként üzemeltette a vonalat.[3] 1924-től a HÉV-szerelvények már a Gubacsi hídon át közlekedtek és ezzel együtt külön iparvágány épült a Weiss Manfréd Művekhez.[1] 1938-ban közvetlen HÉV-járat indult Pacsirtatelepről Csepelre, Erzsébetfalva állomáson irányváltással, amire azért volt szükség, mert a csepeli szárnyvonal vágánya a Közvágóhíd felől érkezett.[1][5] Ugyanekkor Csepelen átálltak az 500 voltos feszültségre (korábban 1000 V-os volt).[1] 1942-től az új Határ úti átkötés létrejöttével módosult a HÉV-járat útvonala és ezzel együtt megszűnt az irányváltás Erzsébetfalva állomáson.[6] 1949-ben a BHÉV beleolvadt az új FHVKV-ba.[3] 1950-1951 között a II. Rákóczi Ferenc úton középre helyezték a vágányokat és megszűnt Csepel, korzó megállóhely.[7][8][9] 1951-ben a csepeli gyorsvasút átadásával a Gubacsi hídon át közlekedő Közvágóhíd–Csepel és Pacsirtatelep–Csepel járatot megszüntették – ez utóbbi pótlására elindult a 19-es busz villamos viteldíjjal.[1][10] A 19-es busz nem vált be, ezért pár évvel később (1956 előtt) újraindították Csepel és Pesterzsébet felső állomások között a HÉV-forgalmat,[11] ekkor már 1000 V-os feszültséggel.[6] 1959. január 1-jén egy megállóval hosszabb lett a vonal, az új Határ úti végállomástól szállított utasokat, Csepel végállomáson és a Határ útnál is hurokvágány épült.[2] A HÉV-járat időközben betűjelzést kapott, H-val jelölték.[12] 1968-ban a BHÉV beleolvadt a BKV-ba, a járat üzemeltetője a BKV-HÉV lett.[3] A Gubacsi híd 1978-as felújításakor a csepeli szárnyvonal megszűnt, pótlására a BKV elindította a 148-as buszt.[13]
Megállóhelyei
Az állomáslista az 1977-es BKV-tájékoztató, az átszállási kapcsolatok pedig az 1978-as BKV-térkép alapján készültek.[14][15]
↑Másfél évszázad III. 1987: Bálint – Bíró – Gadanecz – Eperjesi – Juhász – Káposztás – Keller – Koroknai – Kumor – Lovász – Medveczki – Petrik – Szabó – Szekeres – Várnagy: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. Franklin Nyomda, Budapest: Budapesti Közlekedési Vállalat. 1987.
↑Legát 2008: Legát Tibor: Közlekedik a főváros. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó. 2008. ISBN 9789637052774
